A Bevállalja? és a Bevállalom két egészen más aspektusból születtet Dr. Csernus Imre által jegyzett mű, azonban így jó néhány évvel azután a bizonyos nagy vihart kavart műsor után egészen mást is jelenthet, mint akkoriban.

A zenész lelki válsága szerelmével, vagy éppen a homoszexuális coming out akkoriban vagy aktuálisnak, vagy éppen újdonságnak számított, ma már egészen más az akkori világkép. Illetve sok mindent megszoktunk. Természetesnek hatnak olyan dolgok, talán éppen a gyorsaságnak köszönhetően, amelyeken akkoriban meglepődtünk. A túlsúlyával küszködő úriember, vagy éppen az apagyilkos gyereklány, vagy egy állandóan új kihívásokat kereső, sikeres de boldogtalan író olyan lenyomata egy korszaknak, amely így utólag mindenképpen előrejelzett valamit a jelenkor követhetetlen és mégis néhol kétségbeejtő folyamataiból.

Az önéletrajz szervesen kapcsolódik a műsor szerkesztett változatához. Ugyanis mind a múlt, mind az akkori jelen egyszerre mesélt a megérzések fontosságáról, és arról, hogy igenis sokszor az első pillanat a döntő, még akkor is, ha kényelmetlenek a válaszok. A valóság a legtöbbször bebizonyítja, hogy akár igazunk is lehetne, ha fel mernénk vállalni a nyilvánvalóbbnál nyilvánvalóbb igazságokat.

Ami talán mai szemmel is kristálytisztán látszik, az talán az a megállapítás, hogy az akkori hazudozások, akkori megmagyarázott, vagy éppen feltárt világok ma sokkal nagyobb erővel, és nyíltabban vannak jelen, és a pszichiáter akkori megoldásaira talán mindennél nagyobb szükségünk lenne mindennapjainkban. Amikor fellebben a fátyol, egyre nagyobb erő kell ahhoz, hogy megtaláljuk azt az ösvényt, amelyen elindulhatunk, és ahhoz is, hogy ne a könnyebb utat válasszuk.

A sorozat időhöz kötöttsége, és a centire vágott beszélgetések vágás nélkül akkoriban úgy pumpálta az adrenalint, mint szinte senki más, talán ebben volt a varázsa. És abban, hogy egyszerűen nem volt menekülési útvonal, bár talán éppen az volt a legfontosabb, hogy senki se legyen képes magát kidumálni, hiszen a legtöbben éppen azért kerültek oda, mert addig mindenre és mindig találtak valamilyen kegyes vagy nem is annyira kegyes hazugságot.

Így jó néhány évvel azok után az izgalmas percek után is ránk férne az útmutatás, de legalább a tükör, mert bármennyire is kegyetlen, jólesik néha belenéznünk, és amennyiben igaz a tétel, miszerint a világ tükörként működhet, azt kaphatjuk vissza, amit beletettünk, csak nem ott, nem akkor és nem úgy, ahogy azt elgondoltuk.

De talán éppen ebben van a varázs.

Bokros László

• bevállalja bevállalom csernus Dr. Csernus Imre

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!