Robert Shiller – aki épp a napokban nyerte el az idei közgazdasági Nobel-díjat – megvizsgálta az amerikai lakáspiac 1890 és 1990 közötti alakulását, pusztán befektetői szemmel, és arra a következtetésre jutott, hogy a lakásbefektetés szinte semmilyen értékelhető reálhozamot nem termel. Mint befektetés, a részvénypiac és a működőtőke beruházás, vagyis ha az ember a saját vállalkozásába fektet, sokkal jobban hoz – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Shiller szerint ugyanakkor ketté kell választani a befektetést az otthonteremtéstől, és a végső döntés meghozatalakor figyelembe kell venni befektetői szemmel nem számszerűsíthető tényezőket is. Saját otthonban lakni ugyanis a legtöbb ember számára elsősorban nem befektetést jelent. Ha ugyanis a bérlettel hasonlítjuk össze, a saját otthon számtalan előnnyel jár: a nyugalom, a megszokott környezet, a biztonságérzet, a tudat, hogy nem kell alkalmazkodni a főbérlőhöz, hogy oda verem be a szöget a falba, ahova akarom, hogy akkor és úgy újítom fel a fürdőszobát, ahogy nekem tetszik. Igaz tehát, hogy pusztán mint befektetés, az Egyesült Államokban kimutathatóan gyengén szerepelnek a lakások, mégis, az emberek többsége szívesen vállalja a lakásra költött pénzén elszenvedett gyengébb befektetési hozamot.

Korábban már több olyan elemzés is született, mely rámutatott, hogy a magas lakástulajdon hányad milyen kockázatokkal jár a teljes gazdaságra nézve, kezdve a munkaerőpiac merevvé válásától az innovációra és beruházásokra költhető lakossági pénzek lekötésén át egészen a munkába járással töltött átlagos idő emelkedéséig. Robert Shiller ezeket a negatívumokat, és a saját otthonnal járó pozitívumokat figyelembe véve az amerikaiak számára két tanácsot fogalmaz meg. A cikk itt található!

• befektetés ingatlan lakás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!