De Szép – DS 4 Cross Rivoli E-tense

Először is elnézést kérek a cím miatt, tudom, hogy annyira nem frappáns. Viszont tényleg ez volt az első mondatom, amikor megláttam a DS 4-et élőben is. A kompakt kategória általában nehéz dió abból a szempontból, hogy mit is írjak róla. Általánosan jó és funkcionális autó a legtöbb, kevés érzelemmel és több racionalitással. A DS az utóbbira egyértelműen rácáfol!

A nemrégen megalakult Stellantis csoport legfiatalabb márkája a DS. Azt gondolom, hogy még sokan nem tudják, hogy önálló márkává nőtte ki magát az elmúlt években a kezdetben kizárólag a Citroenhez kötődő almárka. 2015-ben döntött úgy az akkor még PSA csoport, hogy megalkot egy prémium brand-et és erre a célra a DS-t találták a legalkalmasabbnak.
Az előremutató elképzelés az elmúlt években további érzésekkel, hangulattal töltődött. Érdekes, hogy mára a Peugeot márka is súrolni kezdte a prémium szintet a felhasznált anyagok és a kínált komfort által, így a DS-nek, hogy megtartsa identitását, valami mást, többet kell kínálni.

Rendkívül szimpatikus gondolat, hogy francia márkaként, a saját és igen gazdag kultúrális örökségből táplálkoztak, amikor ezt a bizonyos többletet keresték. A francia elegancia és stílus teljesen egyedi, semmi máshoz nem hasonlítható a világon. A DS márkát pedig az avantgard művészeti irányzat inspirálja.
Az avantgardra a forradalmi lendület, a hagyományostól való eltérés, az új, a formabontás a jellemző. Ezt találjuk az irodalmi művekben, a képzőművészetben és ugyanez jelenik meg a DS-ben. A belső tér, a külső formák a francia avantgard gépjárműépítési leképezése. Természetesen minden autó egyfajta ipari műalkotásként is jellemezhető, a DS annyiban más, hogy ez maga a francia elegancia és stílus. Nem mindenki szereti és a DS nem is mindenkinek készül. Annak, aki ezt élvezni képes, aki a szépséget látja benne és aki ki akar tűnni a tömegből.
Gondolom ezek után nem meglepő, hogy hasonlóan az Alfásokhoz vagy a motoroksokhoz, a DS tulajdonosok is üdvözlik egymást az utakon, mert ugyanabban az „érzésben” vannak.

A DS 4, ahogyan a nevében lévő szám is elárulja, közvetlen vérrokonságban van a Citroen C4-gyel, illetve természetesen a Peugeot 308-cal vagy éppen az új Opel Astraval. Benne van a nevében a cross, hiszen kicsit meg is van emelve a hasmagassága. Szerintem ez kizárólag azért történt, mert manapság nem eggyel, hanem sokkal jobban eladható így valami. Hogy ezt a magasítást ellensúlyozzák, a tetővonal egészen alacsony.
Az autó külső formája egyszerűen forradalmi. Tudvalévő, hogy az avantgard egyik irányzata a kubizmus. A kubista irányzat tökéletesen megjelenik a DS modellekben, így a 4-esben is. A kubisták az elemi formákat geometriai egységekre bontották, mert abban hittek, hogy a tömegformáknak vonzástere van, tehát a tömeg teret alkot. Az autókban mi lehet ennél fontosabb? Ha tüzetesen megnézzük a 4,4 méter hosszú és 1,8 méter széles DS4-et, akkor a megannyi formai játék, alakzat, síkok mind-mind háromszögekből épülnek fel. Nem egyszerű öntött műanyag, hajlított fém vagy éppen üveg. Kristályok, izgalmas művészi játékok eredménye. A különleges LED lámpák, a nappali fény íve, a hűtőmaszk ezekre az elemi részekre bontható. Egységes, egyedi megjelenést ad. Eszünkbe sem jut, hogy a konszern márkák imént felsorolt modelljeivel rokon a DS 4.

A belső tér, amelyet a zárt állapotban a karosszériába süllyedő, majd a kulccsal a zsebünkben automatikusan kinyíló kilinccsel tárhatunk ki, sem fog csalódást okozni azok számára, akiknek a külső forma bejön. Az anyagminőség hibátlan, a design pedig ugyanúgy egyedi. A forma persze sok esetben írja felül a funkciót, így az „átlagos” autóhoz szokott szem először eltéved az egyáltalán nem hétköznapi gombok formájától, elhelyezkedésétől. De garantálni tudom, hogy ez az ijedség hamar elmúlik és az egyedi anyagok és jónéhány presztízs márka minőségét felülmúló kidolgozás feledtetni fogja ezt velünk, sőt hamar meg is fogjuk szokni.

Ami sajnos megszokhatatlan, vagy legalábbis nehezen szokható, az nem más, mint az informatikai rendszer. Az ebben való tájékozódás és logika megtalálása azért mindenképpen kihívások elé állítja az embert. Ha pedig ezt is megugorjuk, akkor is számíthatunk arra, hogy random módon lefagy. Tehát itt reménykedhetünk, hogy lesz pár szoftver frissítés, ami ezt a problémát helyre teszi. Ha pedig már modern technika és digitális kijelzők – hiszen nemcsak a központi érintőképernyő, hanem a műszerfal is digitális – érdemes megemlíteni egy harmadik kijelzőt is, amely az egyedi fokozatkapcsoló (és nem váltókar) előtt lett elhelyezve. Remek ötlet, izgalmas lehetőség lehetne, de valódi funkcióval nem lett felruházva. Rá lehet programozni bizonyos gyorseléréseket, de sok másra is használni lehetne, de ezt a tudást nem programozták bele. Így gyakorlatilag csak az ujjbegyünket húzogathatjuk rajta, aminek a során egy pillanatra egy digitális kígyóvonal jelenik meg, majd eltűnik rajta. De nem akarok ünneprontó lenni, szóval legyen ez a l’art pour l’art.

Fontos kiemelni a szellőztethető, fűthető és masszázsfunkcióval ellátott első ülések kényelmét és a kiváló fogású bőrkormányt. A 2,7 méter hosszú tengelytáv miatt a hátsó ülésen utazóknak sem lehet panaszuk, itt is megfelelő a fej- és a lábtér, bár inkább csak két, mint három fő részére. A csomagtér szintén elegendő, bár nem túlságosan nagy, 390 literes.

Létezik a DS 4-ből benzines és dízel erőforrással hajtott változat is. Mi a legdrágább, legerősebb és természetesen technika szempontjából legmodernebb változatot próbáltuk. Ez pedig a plug-in hybrid erőforrás, amely egy 180 lóerős 250 Nm nyomaték leadására képes 1,6 literes benzinesből és egy 110 lóerős és 320Nm nyomatékú villanymotorból áll. Utóbbit egy 12,4KW -os akkumulátor táplál és nagyjából 45-50 kilométer tisztán elektromos üzemmódra számíthatunk tőle. A rendszer összteljesítménye 225 lóerő és 320 Nm. Ehhez kapcsolódik egy nyolcfokozatú automata váltó. Számos vezetési üzemmódot választhatunk – olyanokat, ahol kizárólag a benzinmotor, kizárólag az elektromos hajtás működik, illetve ezek kombinációja, sportosan vagy normál módon. Bár papíron a DS 4 egészen emberes, 7,7 másodperces gyorsulásra képes, de a hangulata, karakterisztikája nem kifejezetten erre sarkall. A futómű lágy és kényelmes, így inkább átlagos haladási tempóval jó vele menni, nem pedig sportosan. Közben pedig lehet élvezni a jó minőségű hi-fi rendszer által teremtett hangulatot. Tisztán benzines üzemben sem túlságosan éhes a motor, ekkor is 6,2 liter körüli átlagot lehetett vele hozni vegyes használat mellett.

Az utazási komfortot kibővíti számos biztonsági kiegészítő is, így olyan tartozékokkal is találkozhatunk a rengeteg, szokásos hárombetűsön kívül, mint az éjjel látó kamera, amely képes felfedezni a ki nem világított gyalogosokat, vagy éppen a fejlett, jó minőségű head up display (ez is rövidíthető persze, így a keresztségben főleg HUD-nak nevezik).

Az árlista egyébként a benzines 130 lóerős változattal 11,5 milliónál indul. Az alaposan felszerelt, phev meghajtású tesztautónk ennek közel a duplájába, 21 milliónál valamivel többe került. A sok vagy kevés nagyon relatív, főleg, ha a művészeteket nézzük. A DS 4 egyértelműen egyedi a számos „tucat” kompakt sorában, mindehhez pedig prémium minőség társul.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.