Divatjamúlt címkék – nem vagytok értékesek

Arra van igény, hogy precízen, pontosan fogalmazzak, hogy a saját nyakamba címkéket aggassak – mert így emészthető könnyen a legtöbb történet, így érted meg és fogadod el az életvitelem, nézed el nekem. Mintha csak akkor lehetne értékes egy kapcsolat, ha párkapcsolatnak könyvelhetem el.

Valójában nincsenek kategóriák, és nincs meghatározás – helyette van szabadság. Helye van a kísérletezésnek, a lángoló érzelmeknek, és a csendes megérkezéseknek. Nincsenek határok, se kötelező szabályok, nincs semmi, ami a kemény talajhoz láncolná a lelket. Emelkedünk, zuhanunk, és érzünk – ezért hagyj ne kelljen minden percben kategorizálnom, lekommunikálnom, hogy éppen mit érzek, ez a kapcsolatomra vetítve pedig mit jelent, mi várható a közel jövőben és hova tart az életem. Én sem tudom éppen, és ez számomra így tökéletes. Szeretném átélni az érzelmeim, megélni szerelmeim, és ha neked nem kielégítő az ezzel járó bizonytalanság, esetleg átjár a félelem, emiatt pedig nem szeretnél részt venni benne, hidd el, megértem, hiszen nem várhatom el tőled.

Divatjamúlt címkék – nem vagytok értékesek - - - érzések, lélekhangok, szerelem,

Photo by jacoblund / GettyImages

Bosszantó és egyszerre borzasztó, hogy a világ sugalmazása szerint folyton folyvást meg kell felelni, hogy a társadalom csak barátságot vagy párkapcsolatot képes elismerni. De nem ismeri az e kettő között elhelyezkedő széles spektrumot. Nem ismeri az összes verziót, a férfi és nő közötti millió-billió lehetőséget illetve felállást, a bennük rejlő érdekesebbnél érdekesebb, és különlegesebbnél különlegesebb történeteket. Mintha lesajnálná mindazt, amit férfi nő iránt, és fordítva érezhet - már magát a lehetőséget. Nyomja a vállamat a teher, hogy döntsem el mi a következő lépésem, hogy dilemmának sose adjak helyet, hiszen milyen dolog kételyben létezni, az teljesen helytelen, na meg érthetetlen. Döntsem már el, hogy mit érzek, és lehető leggyorsabban tájékoztassam a környezetem, hogy könnyen megértsenek, tudják, hogyan viszonyuljanak hozzám és a helyzetemhez, tudják, hogyan viselkedjenek. Na, ne nevettessetek.

Komolyan arról kellene szóljon a szerelmi életem, hogy még olyankor is társadalmilag megfeleljek, amikor szabadon jár át az érzelem, hogy nyerjek a székre ülős játékban és megdicsérjenek? Ugorjak bele valamibe, és köteleződjek el amint csak lehet, vagy hagyjam az egészet, és soha vissza se nézzek. Hiszen ki ér rá az érzelmekre, minek is akarom megérteni magam, miért figyelek arra, mit súg a szívem - úgyis hiábavaló minden viharos szerelem. Az lenne a fontos, hogy biztonságban legyek, hogy állandóság legyen körülöttem, hogy meg tudjon szokni valamit a környezetem, hogy minél kevesebbszer legyen nekik kellemetlen. Akkor is, ha egy félig jó kapcsolat, és a vele járó állandóság kiöli belőlem az összes szenvedélyem, az igaz lelkületem, és akkor is, ha tulajdonképpen nem jó az a hely nekem. Kiről szól ez tulajdonképpen?

Az a fontos, hogy hivatalos legyen, hogy nyilvános és szerethető, kellemes és élvezhető sztori legyen? És ha nem ilyen a történetem, akkor az csak szégyenfolt lehet?

Mondtam már, hogy nem mindenkinek ugyanaz a helyes? És ez még mindig nem azt jelenti, hogy hippiként, egy háremben, gyerek nélkül, vagy örökké egyedül szeretném leélni az életem. Akármi is legyen a végcél, az összes megtett lépés értékes. És kérlek, ha lehet, ezt ne sürgesd. Nem sietek, hiszen élvezem az életem, minden pillanatát, érzelmét, történését megélem. Nagyon jó helyen vagyok, hiszen jobb helyen sosem lehetek. Hallom a hangomat, hallom a szívemet, hogy mit óhajt és merre vezet – harmóniában élek. Innentől kezdve neked legyen mindegy, hogy párkapcsolatom van, háremem, egyedüllétem, vagy barátokban megtestesített családom és lelki szeretetem. Tudom, hogy néha lehetetlen, de valójában erről szól a feltétel nélküli szeretet.
De ha ezek után még mindig választanál nekem címkét, akkor válaszd a lázadót vagy a lángolót, a brutálisan őszintét vagy az igazán szabadot, de felőlem még a tékozlót is választhatod. Polgárpukkasztó is vagyok, nyers, na meg hirtelen. Tulajdonképpen mindegy, mert a címkék túlértékeltek, divatjamúltak, és számomra értéktelenek – többé nem szeretném, hogy meghatározzák az életemet.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szentes Flóra Babett

Abban hiszek, hogy mindannyiunkban megtalálható ugyanaz. Rejlik bennünk valamiféle közös mélység, mely sokszor úgy tűnhet, érthetetlenül terül elénk csupán. Mégis azt gondolom, hogy minden érthetetlen könnyen értelmet nyerhet a megfelelő hívószavakra. Minden mozzanatommal azon vagyok, hogy megtaláljam ezeket a szavakat, s írásaimmal megszólíthassam olvasóimban azt, ami mindegyikünkben benne van. További tartalmakért látogass el a „Flóra Babett” néven futó Facebook oldalamra – várlak, s köszönet, amiért velem tartasz!