Egy pohár borral kezdődött minden, majd azzal is ért véget

Tudjátok, van az az érzés, amikor érzitek, hogy abban a pillanatban nem szabad azt a dolgot megtenni, elfogadni, vagy kipróbálni, de hajt a kíváncsiság, hogy mi fog történni, ha mégis igen a válasz. Én igent mondtam, elfogadtam azt az első pohár bort tőled... akkor nem láttam benne semmi rosszat, de már utólag rájöttem, nem biztos, hogy jó ötlet volt…

Általában egyedül ebédeltem, nem nagyon jöttél ki a konyhába. Igazából akkor még nem nagyon értettem az okát, de persze később mindenre fény derült… Aznap is épp már befejezni készültem az ebédem, amikor egyszer csak megjelentél. Nem tudtam hova tenni, miért vagy olyan zavarban, de így utólag már mindent megértettem.

Egy pohár borral kezdődött minden, majd azzal is ért véget - - - csalódás, érzelmek, szakítás,

A furcsa az, volt, hogy még le is ültél hozzám az asztalhoz, de nem enni, hanem kávézni, mert aznap már körülbelül a harmadik kávédat csináltad magadnak, mert mindegyiket ott hagytad hirtelen a konyhában, amikor megjelentem. Ahogy leültél, elkezdtél velem beszélgetni. Majd azon kaptam magam, hogy már elég hosszú ideje tart ez a beszélgetés, ami közben átment már viccelődésbe, nevetgélésbe. De jól éreztem magam veled. Kellemes volt a társaságod.

Majd a beszélgetés végén megkínáltál egy pohár különleges borral, amit először természetesen visszautasítottam, mert aznap délután én még dolgoztam. Már akkor is meggyőző tudtál lenni, így bevallom olyan sokáig nem kellett győzködnöd, elfogadtam azt a pohár bort…

Azzal a mozdulattal, ahogy megfogtam a poharat, és koccintottam veled, egyben meg is pecsételtem a sorsom. Ott, akkor elindult valami... Csak akkor még nem tudtam mi vár rám. Bár tudtam volna… Mert ezután jött csak a java. Még több átbeszélgetett, még több átnevetett éjszaka. Ennek következményeként pedig elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz. Az elején nagyon furcsa volt, picit talán mondhatni féltem is. Nem tőled, hanem maga ettől az egésztől, hogy mit is érzek irántad, te mit érzel irántam. Aztán szépen lassan kialakult minden. Sodródtunk az árral. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Minden rendben volt, vagyis úgy tűnt, hogy rendben van…Mert sajnos nem volt…

Azóta nem találkozunk, nem beszélünk. Nem tudod elképzelni, mennyire fáj. De az én hibám, most már tudom, mert aznap délelőtt határozottabbnak kellett volna lennem, és nemet mondani. Mert akkor, egy pohár borral elkezdődött valami, és később, egy pohár borral ért véget…

További írások ITT

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!