Mindannyian a legjobb formánkat szeretnénk mutatni a kapcsolatainkban, különösképp a legelején. Azonban sokan itt rontják el, hogy túlságosan is átesnek a ló túloldalára. Egy idő után pedig azon kapják magukat, hogy egy szerepben ragadtak, ami köszönőviszonyban sincs önmagukkal.

Az egészséges énkép és önbizalom mellett azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy van egy bizonyos határ, ami a saját, autentikus énünket választja el, a gondosan felépített, mesterkélt, mű képtől.

A mérleg mindenféleképpen negatív irányba mutat ennek kapcsán. Hiszen, ha egy teljesen másik embert mutatunk a külvilág felé, mint amilyen valójában vagyunk, nem csak saját magunkat tesszük tönkre teljesen, a másiknak is hazudunk.  Ez különösen akkor veszélyes, amikor a kapcsolat éppen hogy csak elkezdődött. Egy komoly nexusban meghazudtolni a saját énünket olyan, mintha az egész kapcsolat egy hazugságra épülne.

Inkább vállaljuk az apró hibáinkat is, inkább mutassuk a valóságot. Mindenkinek vannak hibái, furcsa dolgai, szokásai, de ez nem vészcsengő, ez nem úgynevezett probléma. Pont abban rejlik egy kapcsolat szépsége, hogy ezek ellenére, illetve ezekkel együtt is képesek vagyunk átkelni a hídon, egymás kezét fogva.

Nem utolsó sorban, sose felejtsük el, hogy, ha magunkkal nem vagyunk békében, ha saját magunkat nem szeretjük, mást sem fogunk tudni szeretni önzetlenül.  Nemhiába örök igazság, hogy a kapcsolatok egyik legfontosabb alapköve az őszinteség.

• önazonosság párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!