Honnan tudhatjuk, hogy csak egy pillanatnyi fellángolás kerített a hatalmába, vagy valóban a legvarázslatosabb érzés költözött a szívünkbe? A fellángolás hirtelen zúdul ránk, és az érzést kiváltó személy, belefészkeli magát a gondolatainkba.

Elképzeljük, milyen lenne vele csókolózni, szeretkezni, majd színes képekben próbáljuk megálmodni vele az életet. Aztán előfordulhat - tekintve, hogy az ember esendő, és abszolút nem tévedhetetlen-, hogy valóban csókolózunk és szeretkezünk ezzel a bizonyos férfival. De a közös jövő? Elképzelhetetlen. Mert a pillanatnyi fellángolás az érzés intenzív szakaszában valóban beköltözik minden gondolatunkba, de a szívünkbe nem tud belépni. Az elején talán úgy érezhetjük, hogy a szívünket is elnyerte a bódító érzés, de csak a hódítás okozta eufóriát keverjük össze a szerelemmel.

A fellángolás eltarthat néhány hétig, hónapig, talán egy évig. Addig, ameddig az ismeretlen érintések nem lesznek ismerősek. Mert akkor elmúlik az izgalom. És ezzel együtt elmúlik a viszony mozgatórugója. És elkezd kifolyni a gondolatainkból a férfi. A szívünket így-úgy megviseli, hiszen mégiscsak közünk volt ehhez az emberhez, de hiába, a fellángolás amilyen gyorsan érkezik, ugyanolyan rohamosan el is tud múlni.

Bezzeg a szerelem. Az nem képes pillanatok alatt távozni a gondolatainkból, de legfőbbképpen a szívünkből nem. A szerelem éltében mélyre vésődik a szívbe, belekaristolja magát az ember életének minden rezdülésébe, és a részévé válik. A szerelemnek ezer arca van, mégis azonos a hatása. Lehet heves, vad, lassú, romantikus, perzselő, és nyugodt, de akármiféle is, teljessé tudja tenni az életet.  A fellángolásnál mindig marad egyfajta hiányérzet az emberben, amely egy ideig tűrhető, de előbb vagy utóbb a felszínre tör, és akkor már nincs más választás. Be kell látni, hogy a szerelem ettől a hirtelen életre kelt és kielégített vágytól milliószor többet tud nyújtani. A szerelemben tűrünk, kompromisszumokat kötünk, dolgozunk a szövetségen. A fellángolásnál addig tart a kapcsolat, amíg el nem múlik az újdonság okozta extázis, addig pedig nincs rajta mit munkálkodni. És tévedés, ha azt hisszük, hogy csak a rossz szerelmi viszonyokban tiporhat a harmadik személy okozta tűz. És mi történik ekkor? Vagy könnyedén siklik bele az ember egy ilyesféle lábról ledöntő kóros szenvedélybe, vagy képes türtőztetni az érzéseit és a testét mindaddig, amíg meg nem győződik arról, hogy mi a csodát is érez pontosan. És ha a válasz a „csak egy pillanatnyi fellángolás”, akkor vissza tudja szorítani a vad vágyakat, így oltalmazva az emberiség egyik leggyönyörűbb kincsét, az igaz szerelmet.

Mert az egyik legostobább tett, amelyet ember elkövethet, amikor önmagát is boldogtalanná teszi egy téves érzelmi löket csábításának engedve, így döntve romba az érzéki, igaz, mély szerelmet.

• fellángolás lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!