Ha egy problémának megtaláljuk az igazi okát – amiből az kifejlődött – és jól kezeljük, akkor a probléma megoldódik. Ha nem találjuk meg az alapvető okot, vagy nem jól kezeljük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a probléma egyre bonyolultabb, szövevényesebb és megoldhatatlanabb lesz.

Két alapvető hibát szoktunk ilyenkor elkövetni a kapcsolatunkban.

Az első: elfogadjuk a rossz helyzetet. Például egyre kevesebb dolgot beszélünk meg, és egyre felszínesebben. Ahelyett, hogy megoldanánk a problémát, megmagyarázzuk, és ezzel igazoljuk a fennálló állapotot. Ehhez persze bele kell vinnünk egy hamis állítást a dologba, hogy az jó magyarázattal szolgáljon. 
„Teljesen normális, hogy ennyi idő után már nem beszélgetnek annyit az emberek egymással.”

Ennek persze megvan az a veszélye, hogy egyre kevésbé fogjuk érezni a késztetést arra, hogy javítsunk a kialakult helyzeten, sőt egy idő után nem is érezzük a változtatás igényét. Nemcsak hogy nem találtuk meg a valós okot, de már nem is akarjuk megtalálni.

A második: nem fogadjuk el a rossz helyzetet, de nem a valós miért-et találjuk meg, illetve helytelenül járunk el. Például van néhány olyan téma, amivel kapcsolatban rendre zsákutcába futunk, ezért azt a döntést hozzuk, hogy ezeket tabuként kezeljük, és nem beszélünk róla. Pillanatnyi megoldásként tökéletes, de nyilván nem elég jó ahhoz, hogy közép- és hosszú távon eredményre vezessen, ezért az javaslom, áss le kíméletlenül a probléma valós gyökeréhez. Tudom, ez sokszor fájdalommal, akár saját magunkkal való konfrontálódással jár, de megéri. Soha nem az a kérdés, hogy mi van, mindig az a kérdés, hogy mi lehetne.

• férfiszemmel férfiszempont párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!