Férfiszempont: Szerepet játszik a mértékletesség az életedben?

Szerepet játszik a mértékletesség az életedben? Vagy felfedezhetők, látszanak, tudhatók, érezhetők a mértékletesség hiányának következményei rajtad vagy a mindennapjaidon? Megsértődsz, mint egy dedós bakfis, ha valaki erről beszél neked, vagy a következményeire utal?

Vagy mersz őszintén szembenézni magaddal? Te miben nem vagy mértékletes?

Inzultusnak minősül felhívni a figyelmet erre. De én megteszem. Ne igyál sok alkoholt! Próbálj meg egy-egy társasági eseményt totál "szárazon" végigcsinálni. És figyeld magad, mennyire a feszültség oldására használod, mikor úgy döntögeted magadba a piát, mintha fizetnének érte. Próbálj meg lazítani tompulás nélkül! És otthon vedelni egyedül rettenetesen proli dolog! Nem egy pohár borra vagy egy sörre gondolok, hanem a folyamatos "szittyózásra"..

Férfiszempont: Szerepet játszik a mértékletesség az életedben? - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - életszemlélet, férfiszemmel, mértékletesség,

Ne zabálj össze minden szemetet! Mert abból következik, hogy csak nyaktól felfelé fotózod magad minimum 300 méterről torz tükörben, teljesen kifújt levegővel és behúzott hassal, mert szégyelled magad - talán ennek a legszembetűnőbbek a következményei. Ne nézz annyi tévét! Helyette válassz néha/többször valami kevésbé passzív dolgot! (Nem a tartalmas, szórakoztató filmekre gondolok, amik befúrják magukat a fejedbe, hanem az ostoba csatorna-szörfözésre). Ne nézz pornót! (Ez inkább a pasikra vonatkozik). Tönkrevágja a nemi kapcsolódásra való érzelmi-, lelki- és fizikai képességeket. Felejtsd el a szerencsejátékot, ha érzed a kényszert, hogy muszáj vagy ha az feszít, hogy lemaradsz a "tutiról"! Konkrétan úgy bombázza szét az agyadat, mint a legdurvább drogok!

Válassz ezek helyett olyan "függőségeket", amik konstans kitartást és elköteleződést igényelnek. Sport, valamilyen hangszer, nyelvtanulás, kézműves foglalkozás, hobbi (pedig utálom ezt a szót).

Megérdemled magadtól, hogy a legjobb önmagad legyél?

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...