Filmajánló: Air – Harc a legendáért 2023

Micsoda film ez! De vártam már, hogy végre valamiről fülig érő szájjal tudjak szövegelni! Elképesztően nehéz olyan sztorit izgalmasan elmesélni, amiről a világon kábé csak az nem tudja pontosan, mi lesz a kimenetele, aki a világháború óta először mászott elő a bunkeréből.

És ezt nem csak hogy meglépte a Ben Affleck dirigálta csapat, de végig tudott olyan feszültséget teremteni, hogy miközben pontosan tudtam, mi lesz, mégis tűkön ültem. A Good Will Hunting óta szeretem a Matt Damonnal közös párosukat. Nem csak a lendület, az érzelmek, a feszes párbeszédek, a végletekig csiszolt múltidézés (ruhák, díszlet) miatt volt igazi az atmoszféra.

A nyolcvanas éveket egyébként is körüllengte a giccsnek és a furcsán hangulatos külsőségeknek valami egészen szirupos esszenciája. Hanem a kockázatvállalás és a bátorság egy olyan szintjét mutatja meg, ami miatt érdemes akármibe is belefogni. Unom és utálom, hogy minden gagyi termékről úgy áradoznak, mintha a világot lehetne megváltani velük. Mégis el tudott kapni ez a szenvedély a grabancomnál fogva, hogy még mindig mosolygok. (Ben Affleck egyébként is iszonyú jó volt azzal, ahogy a saját maga által alakított, magával folyton ellentmondásban lévő, kissé nárcisztikus, bölcsességeket szajkózó vezérigazgatóból egy kicsit ciki rajzfilmfigurát csinált. A haján többször is felnevettem). Matt Damon pedig, aki a hátán cipeli az egész történetet, úgy tud nagyon szórakoztató és emberi lenni, úgy képes a kitartás és a céltudatosság szobrává előlépni, hogy közben végig kiválóan egyensúlyozik a saját öniróniájának patikamérlegén.

Filmajánló: Air – Harc a legendáért 2023 - STYLENEWS - Kultúra - filmajánló, filmek,

Van a filmben egy nagyon egyszerű, mégis baromi fontos mondat. Így hangzik: "Néha a legtöbb, amit tehetsz, minden, amit tehetsz".

És ez a film ennek a gondolatnak állít emléket. Még ha úgy is tűnik, hogy Michael Jordanről, az Air Jordan cipőről és a belé, a sikerébe vetett hitről szólna. Mert ami a legtöbbet jelenti az életben, az az a dolog, hogy akkor is beleállunk valamibe, amit nagyon szeretnénk, ami a szemeink előtt lebeg, amikor látszólag minden ez ellen dolgozik.

Ez a film emiatt zseni!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...