Gyit – E-paci! – Mustang Mach-E

Amikor először hallottam arról, hogy tisztán elektromos Mustang fog megjelenni, azt gondoltam, hogy ez valamiféle szentségtörés. Nyilvánvaló, hogy a Ford legerősebben hangzó márkaneve a Mustang, de azt gondoltam, hogy azért ez már több, mint sok és a marketingesek elvetették a sulykot. Aztán a most eltöltött teszthét után kicsit meg vagyok zavarodva, mert ez az autó jó, sőt nyomokban Mustangot is tartalmaz.

A Mustang Mach-E az első kifejezetten elektromos fejlesztésű autója a Fordnak, így annak a korszaknak az legfrissebb hajtása, amely az elektromobilitás felé repíti a márkát. Nem is lehetett volna tehát jobb és feltűnőbb nevet találni erre a feladatra. A Mustang név ikonikus hangvétele és hangsebesség elnevezése erre a célra a leginkább figyelemfelkeltő. Nekem kicsit ennek ellenére szitokszónak hatott ennek a típusnévnek a használata az elején, mert a Mustang és a nagyköbcentis V8 valahogyan összeforrt az évek során a fejemben. Így meglehetősen komoly ellenérzésekkel vettem szemügyre az első darabokat, sőt, ameddig ki nem próbáltam, addig mindenféle és nem pozitív gondolatom volt a Forddal szemben. Egyszerűen hogyan meri használni a Mustang nevet egy komolyabb hajszárítómotorral felszerelt négykerekűhöz?

Félreértés ne essék, az autó meghajtásának egészen biztosan a leghatékonyabb módja a villanymotor. A robbanó motorok természetüknél fogva soha nem lesznek képesek arra, amire egy lényegesen egyszerűbb felépítésű elektromos meghajtás. Ennek ellenére a motortérben, a lehetőleg minél nagyobb hengerek között létrejövő robbanások durrogó hangja és a szilaj vadlovak dübörgése közötti összefüggés egyfajta romantikus jóérzéssel tölt el. Így az új korszakba, ahol enyhe zümmögés jön csak a meghajtás irányából – és ez már nem is feltétlenül elől van – kicsit nehezebben lépek át. Biztosan hasonló volt a helyzet 100 évvel ezelőtt is, amikor a négylábúakat cserélték le négykerekűekre. Az akkori lovasújságírók hosszasan írhattak glosszákat az arcunkat csapkodó szél hiányáról, a lovaskocsik kellemes hangulatának az elvesztéséről.
Nem vagyok egyelőre meggyőződve arról, hogy most is ennyire nagy az áttörés léptéke, de annyi bizonyos, hogy szinte mindegyik autógyár maximum 10-20 éven belül el akarja felejteni a benzingőzt.

És utóbbi miatt szerettem meg nagyon a Mustang Mach-E -t. Mert ha már felejteni kell, akkor tegyük azt úgy, hogy nem adunk fel mindent magunkból egyik percről a másikra. Az elektromos autók szinte mindegyike sportkocsi, már csak a meghajtásuk miatt, hiszen az a gyorsulás, amelyre képesek, azt hagyományos benzines (vagy dízel) soha el nem lesz képes érni. Az persze másik kérdés, hogy tartósan magas sebességgel nem tudjuk egyelőre sokáig élvezni a száguldást, de ezt a KRESZ sem engedi, azon kívül, hogy veszélyes.

A Mach-E határozottan sportos vonalvezetésű autó és külső jegyeiben felfedezhetőek a Mustang jegyek. Ilyen a hűtőrács helyét elfoglaló és a légellenállási értéket csökkentő teljesen fedett, de hatszögletű befoglaló forma vagy a motorháztetőn végig haladó sportos dupla ív. Ha nagyon sokáig nézzük, akkor oldalról is felfedezhető az azonosság. A jellegzetes törésvonal, amely a hátsó C oszlopnál megtörik és úgy olvad bele a hátsó traktus vonalai közé. Azért hozzá kell tenni, hogy oldalnézetben a Mach-E koránt sem Mustangos, hiszen a legnagyobb gyilkosságot szerintem itt követte el a Ford az autóval. A Mustang Mach-E ugyanis egy SUV, amely ugyan csak egy formai játék ez esetben, hiszen a hasmagasság miatt nem javasolnám terepre, de a mai divatnak megfelelően ezt a hatást kelti. Elsősorban vizuális elemek miatt, mint a kerékjáratok ívének és a küszöbnek a feketére fényezése miatt, másodsorban a magasabb tetőmagasság miatt.
A kicsit rosszalló érzéseim ellenére el kell, hogy ismerjem, hogy a Mach-E így is teljesen jól néz ki. A vonalvezetése ugyanis teljesen sportos maradt. Az autó íve és a tetősík végén kialakított felső spoiler miatt teljes mértékben sportos az autó. Mondhatjuk azt is, hogy a Ford képes lett arra, amire eddig mások még soha. Fából vaskarika módon az általában bumfordinak ható crossoverekből sportautós formát tervezett.
Az autó feneke maradt a leginkább Mustangos. A hármas osztatú hátsó lámpa szerencsére változatlan, így a jellegzetes lámpatestek miatt érezhetjük a közös gyökereket igazán.

Az igazi „geg” a Mustang Mach-E belsejében vár ránk. A belső teret ugyanis a hatalmas álló monitor uralja. A Tesla 3 megjelenése óta nem találkozhattunk hasonló méretű kijelzővel, amely a Fordban egy tekerőgombbal lett kiegészítve. Ez utóbbi pedig abszolút különlegessé teszi ezt a felületet. Ha választhatnék, akkor egy fokkal minőségibb lenne a műanyag fánk, ami a hatalmas érintőképernyő alsó felé található, de így is remek. A másik színes kijelző a kormány mögött található. A keskeny, jó felbontású műszerfal a legfontosabb információkat tartalmazza a vezető számára és szerintem jó szolgálatot tesz az imént említett másik amerikai márkával szemben azért, hogy vezetés közeben ne kelljen oldalra pillantani.
Ami nekem hiányzott és nem értem egyelőre az okát, hogy miért hagyták ki ezt a lehetőséget a tervezők, a jellegzetes Mustang kormány. A kerek középső koránycentrum helyett a Mach-E -ben egy fordított trapéz közepén nyargal az amerikai vadló.

Visszatérve a központi kijelzőhöz, fontosnak tartom kiemelni azon jó tulajdonságait a hatalmas méretén kívül (szerintem az első tévém nem volt ekkora), hogy könnyen kezelhető és megfelelően gyors a szoftvere, a telefonunk kitükrözhető, valamint jó minőségű a felbontása. Talán ezeknél nem is kell több.

A tér egyébként kifejezetten tágas az elektromos Mustang belsejében. A SUV forma előnye, hogy a fejtér is tágas elől. Hátul kevésbé, mert előbbi előnyt felülírja a sportos vonalvezetés, ami miatt itt a tetősík alacsonyabban halad. De összeségében határozottan jó a belső méret és hangulat. A vörös cérnával varrt ülések jól néznek ki, talán egyetlen hátrányuk, hogy az oldaltartásuk nem elegendő.

A csomagtér a kategóriához képest nem túlságosan nagy, 402 literes, viszont előnye, hogy a motorháztető alatt is található egy 88 literes rekesz, így a töltőkábeleket akár ide is helyezhetjük. Ezzel együtt pedig teljesen élhető ez a méret a meglátásom szerint.

Ha pedig töltőkábel, akkor essen szó a meghajtásról, amely miatt megfordult bennem a kezdeti rosszérzés a Mustanggal szemben. Említhetném az 5,1 másodperces gyorsulást, a 351 lóerőt az 580Nm nyomatékkal, de nem ezt tartom a legfontosabbnak. Elképesztő jó érzés, fantasztikus a négykerés meghajtás, hiszen az első és hátsó tengelyeknél is van motor, de ezt sokan tudják a versenytársak közül. Bár a Mustang azért tudja ezt kicsit jobban, mert megtartotta a fajsúlyos hátsó kerék többletet, így mindig érezhető, ahogyan tol minket a kocsi. De aki elektromos autóban ül, az előbb utóbb meg fogja tanulni, hogy ezek olyan adatok és tényezők, amelyeket ritkán fog kihasználni, hiszen a hatótávra nincs túl jó hatással az állandó gyorsulgatás és nagy sebesség. De igen, ezt is tudja, és nem is rosszul, kiválóan! Kaphatunk elektronikusan, a mikrofonból érkező álló motor rotyogást, de ezt az én gyomrom nem vette be, így kikapcsoltam. De ha valaki erre izgul, akkor van rá lehetőség.

Amiben a Mustang Mach-E zseniális, az a „fogyasztása”. A 88kW akkumulátorral, amely WLTP szerint 540km megtételére ad lehetőséget, még átlagos, nem odafigyelős használat mellett is simán bír 420-450 kilométert egyetlen feltöltéssel. A nem mindig takarékos menetpróbánk alatt 21kW átlagos fogyasztást produkált az autó, amelyben jócskán volt 115-120 km/h-s tempóval megtett autópálya. Szintén fontos szempont, hogy elég sok volt a hűvös nap, így a fűtés is fogyasztotta az energiát.
Az előbbiek miatt biztos vagyok benne, hogy egyessel kezdődő fogyasztásokat könnyedén el lehet érni ezzel az autóval. Ez pedig nem az, hogy nem rossz, hanem kiváló.
Ráadásul a töltési idő is meglehetősen rövid tud lenni, mert az invertert sem spórolta ki a Ford.

Hogy milyen lesz a jövő, azt nem tudhatjuk. Most van kiforróban. De a Ford Mustang Mach-E egy olyan jármű, amely pozitív érzéseket kelt. Jó vezetési élményt ad és ki kell mondanom, hogy nem felejtette el a hagyományokat sem, mindezt úgy, hogy ultramodern. Mélyről indult a „kapcsolatunk”, de az egyik kedvenc elektromos autóm lett. Az ára? Hát félve mondom ki, hogy nem sok, mert mindegyik elektromos autó drága. Tehát maradjunk abban, hogy 24 milliós árával hozza a piaci átlag szintjét. Talán még valamivel alatta is van.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.