Egyre több ismerősömről derül ki, hogy evészavarokkal, testképzavarral küzd, sokuknál ez az anorexia, bulimia betegségig fajult. A gyanúm, miszerint ebben a közösségi médiának és az általa felmutatott ideáknak hatalmas szerepe van – nemrég kézzelfogható bizonyosságot nyert. Egy 21 éves, pesti egyetemista lány személyében, aki bulimiával küzdött, de még időben kért segítséget, és ma már úton van afelé, hogy maga mögött tudja az étkezési zavarokat.

Bevallom őszintén, kicsit izgultam a megbeszélt találkozó előtt. Ameddig az ember csak az interneten olvas ezekről a betegségekről, addig csak magában hüledezik egy kicsit, de nagyjából ennyi. Viszont hallani, hogy valakinek ez a rémálom a valóság, hogy egy ember ténylegesen tönkre tudja tenni magát az étkezési zavarok miatt, az az igazán sokkoló. Viszont az általam elképzelt, beesett arcú, csonytsovány lány helyett, akire számítottam, egy mosolygós, vékony, de csinos lány üdvözölt a Váci utca egyik éttermében.

Izgult ő is, de rögtön azzal kezdte, hogy erről beszélni kell, beszélni is szeretne, és reméli, a saját története segít azoknak, akik épp most indulnának el azon a lejtőn, aminek ő a legaljáig jutott.

„Én másfél évvel ezelőttig az a fajta lány voltam, akit egyáltalán nem érdekelt, hogy hogyan, mit, mikor étkezik. Simán beültem bárkivel a mekibe, ettem, amit megkívántam – olyanokat, amiket ma már biztosan nem vennék be a számba. Aztán elkezdődött az egyetem, és ezzel együtt az a folyamat is, aminek révén bulimiás lettem. „

A bulimiások az anorexiásokhoz hasonlóan állandóan testsúlyukkal foglalkoznak, kórosan félnek az elhízástól. De ők időnként megengedik maguknak, hogy a kelleténél többet egyenek, ezután viszont önhánytatással enyhítik a bűntudatukat. Azt is fontos tudni, hogy étkezési zavarok nem lépnek fel egyről a kettőre. Elkezdődik egy laza kis diétával, azzal, hogy az ember képtelen megfelelni, tetszeni önmagának. A heti két edzésből szép lassan heti öt-hat lesz, és hónapok, de sok esetben évek alatt kényszeressé, mániákussá válik az, aki kezdetben csak egy kicsit akart változtatni az életmódján.

„Azt hiszem, hogy eleinte csak másoknak akartam jobban tetszeni, hasonlítani akartam azokra az ideálokra, amik minden második Facebook vagy Instagram posztban visszaköszöntek. Így jött az elhatározás, hogy én is lefogyok, izmos leszek, egészségesen fogok étkezni. De akkor még volt olyan, amit szerettem magamban, tényleg csak pár kilót, pár centit akartam innen onnan veszíteni. De a rengeteg edzés, utána olvasás, étkezési „szabályok” betartása révén kicsit bele is bolondultam ebbe az egészbe. Mániám lett az új életmód, állandóan csak ezzel foglalkoztam.

Nem tudtam már olyat csinálni, hogy az egyik nap megeszek egy csokit, csak mert megkívántam. Nem tudtam már kezelni az utána lévő bűntudatot.

"Aztán nyár előtt elkezdtem követni egy még keményebb, hathetes diétát, ekkor már nem ettem szinte semennyi szénhidrátot, csak halat, csirkét, pulykát és bizonyos zöldségeket. Ezzel csak az volt a baj, hogy egy olyan versenydiétát követtem, ami egy normál ember állandó szükségleteit nyilván nem fedezi. De mindig volt egy csaló napom."

• bulimia étkezési zavarok júniusra ajánljuk személyes történet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!