Hogyan fogadjuk el a szeretetet?

Fogalmam sincs hogy kéne engednem, hogy szeressenek, mert ez egy olyan képesség, amit gyerekkorban kéne elsajátítani, hogy természetes legyen felnőttként a magabiztosság. Olyan, mint a beszéd, ha nem akkor tanulod meg, amikor fejlődésben vagy, kemény munka, hogy felcseperedvén magadévá tedd.

Az ember, aki azt tanulta egész életében, hogy nem elég jó azoknak se, akiknek a legjobban szeretni kéne, sose fogja tudni felhőtlenül értékelni magát. Ha azt hallgatja, hogy értéktelen, hogy nem normális, csak, mert valamit máshogy gondol, ha nincs megengedve, hogy saját elképzelései legyenek, ha igazából bármilyen döntést hozott az sose volt támogatva, csak kritizálva, és elítélve, honnan tudhatná, hogy lesz olyan az életében, aki pont ezekért fogja igazán szeretni?

Nagyon furcsa érzés, amikor először kapsz feltétel nélküli szeretetet, amikor nem kell ,,jól viselkednem", megdolgoznom, hogy elfogadjanak, szeressenek. Hogy van olyan, akinek valóban szüksége van a jelenlétemre, hiányt okoz, ha egy ideig nem vagyok ott és kellemesen érzi magát a társaságomban, nem idegesítem őt a létezésemmel. Hogy tanácsot kér, mert értékeli a gondolataim, hogy el akarja mesélni mi történt vele, mert kíváncsi a véleményemre és elsőként szeretné hallani, hogy mi van velem. Aki mindig csak magára számíthatott, annak ez igazi meglepetés, és hosszú tanulásos folyamat árán rájön, hogy valaki szeretne a támasza lenni, szeretne ott lenni, amikor a legrosszabb neki, nem teher számára.

Hogyan fogadjuk el a szeretetet? - - - elfogadás, szeretet, szeretve lenni,

Az pedig egy dolog, hogy ezzel találkozunk az életben, egy egészen másik, hogy ezt el is kell tudnunk fogadni. Olyan egyszerűnek hangzik, logikusnak, hogy eddig nem kaptál ilyet, most megajándékozott az élet, így csak élvezni kéne. De ez nem megy elsőre annak, aki nem tudja hogy kell csinálni, hiszen sebezhetővé válunk azáltal, meg kell bíznunk egy másik emberben, ami eddig csalódással végződött a kezdetektől fogva. A gyermeki csalódás pedig nagy úr, mert a gyökerektől fogva mérgez bennünket, elemi részünkké vált, szinte az ereinkben csörgedezik. De nem képtelenség, önismerettel és munkával tanulható. Nekem is menni fog! Neked is menni fog!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Sápi Nikoletta

Mindig is az írás volt az, amivel igazán ki tudtam fejezni ami foglalkoztat, amiben az igazi szabadságom megtaláltam. Mindig ott volt nekem, mint egy megbízható barát, ha összecsaptak fejemben gondolataim és érzéseim viharának hullámai. Írásaim által szeretnék hangja lenni azoknak, akik úgy érzik nem mondhatják ki, ami nyomja a szívük, amivel könnyíthetek terhükön, ami által megértésre találnak, hogy tudják, nincsenek egyedül, hogy én lehessek az a barát, ami számomra az írás volt.