Ilyen érzés, amikor elkezded szeretni az életedet és magadat

Azt veszed észre, hogy a borús, demotivált pillanatokból és napokból átlépsz a kiegyensúlyozottság, elfogadás és nyugalom zónáiba. Nem hergeled magad arra, hogy elégedetlenkedj a hiányosságokon, nem a hibákra fókuszálsz, hanem a meglévő dolgokra, és az elért sikerekre, még ha aprók is. A szabad percekben, amikor kinézel ebédszünetben az irodád ablakán, nem azon tűnődsz, hogy te miért nem vagy ott, ahol lehetnél. Hálát fogsz érezni, hogy ott vagy, éppen a te életedben, a te testedben.

Egy nehéz, rögös út vezet idáig, amely valójában sosem ér véget. Tapasztalások hadát kell átélni ahhoz, hogy megnyugodj, és ki tudd jelenteni: ez az én életem, és ezennel elfogadom magamat és őt úgy, ahogy van.

Nem elástad azokat a szörnyű emlékeket, hanem megélted őket. Csak nézed a többi embert, ahogy a közösségi médián keresztül próbálják megszerezni azokat a visszacsatolásokat másoktól, amelyeket te képes voltál megadni önmagadnak. Hogy elég vagy, jó vagy, jól csinálod. Eleinte fájt, hogy láttad, egyesek mennyire jól megvannak nélküled, mennyire nem viseli meg őket a hiányod. Aztán teltek a hetek, hónapok, próbáltál te is bizonyos módszerekkel bút felejteni, randikat halmoztál fel magadnak a naptáradba, és buliról-bulira jártál szabadidődben.

Azonban ez most valamiért már nem volt elég. Talán belefáradtál, talán csak felnőttél vagy eljutottál egy olyan mentális szintre, ahol már nem elégszel meg azzal, hogy sminkkel fedd el a hibákat magadon. Belülről akarod gyógyítani és szépíteni magad, mert nem a külvilágot szeretnéd boldoggá tenni a nekik elkészített csomagolással, hanem a saját szemed és lelked világát simogatni.

Ilyen érzés, amikor elkezded szeretni az életedet és magadat - - - lélekhangok, önismeret, önszeretet,

Már nem teszed ki sztoriba az italospoharakat a barátokkal vagy egy helyet, ahova elutaztál csak azért, hogy megmutasd, nem unalmas a te életed. Már nem érdekel, hogy ki és mit gondol arról, ahogy megéled a mindennapokat. Mindez már nem számít, mert befelé figyelsz, és arra irányítod a fókuszt, hogy ez TÉGED boldoggá tesz-e.

Egyre könnyebb mindenben meglátnod a jót, a hasznosat. Érzékelsz, ingereket kapsz, megismersz embereket, gondolatokat cserélsz. Ebben az állapotban az a nagyon jó, hogy az önbizalmad szélsebesen elkezd nőni. Nem az éppen aktuális kapcsolati helyzeted, lelkiállapotod vagy a barátaid száma, ráérése fogja meghatározni, hogyan érzed magad, és hogyan értékeled azokat a dolgokat, amelyek veled történnek.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.