Johan Cruyff: Totális foci (kritika)
Tankönyv, nem csak futballőrülteknek.
Akit egyszer megfertőz a futball-láz, az sohasem gyógyul ki belőle. Mindegy, hogy a grundon, vagy a pályán, vagy éppen a lelátón őrül meg játék, vagy szurkolás közben, nem növi ki, mindig is ott motoszkál majd a fejében az a pillanat, amikor betalált a hálóba, vagy éppen a kedvencei lőtték be a győztes gólt a kilencvenkettedik percben.
Johan Cruyff zseniális futballistaként varázsolt a pályán. Édesapám ódákat zengett róla, és ha azt nézzük, hogy a Barcelona máig is tökéletesen működő rendszerét ő találta ki, nem csodálom, hogy előtte hevert a futballvilág.
Ami a szívén az a száján.
Emellett tökéletes rendszer és rend.
Akkor is, ha az éppen aktuális elnök másképpen látja, akkor is, ha fájdalommal jár.
Konok ragaszkodás a rendhez és a rendszerhez.
És a játékhoz.
És a társak tiszteletben tartása, elfogadva, hogy vannak mindenkinél jobbak, és mégis mindenki a maga posztján a legjobb. És a csapat mindenek felettisége.
Közérthető, letisztult tankönyvet tartunk a kezünkben.
A győzelem receptjét.
Persze, ehhez szükségünk van annyira, hogy aki a csapatunk tagja, az lényegében az életét tegye bele a közös játékba.
A legnehezebb dolog talán, és éppen ettől példaértékű Cruyff, hogy minden körülmények között ragaszkodni kell a működő modellhez, akkor is, ha éppen közbejön egy vereség, vagy csak egy rossz nap.
Kapkodni csak az amatőrök kapkodnak.
A mai napig példa, és útmutató.
Egy klub csak úgy lesz klub, ha a takarítótól a tulajdonosig mindenki a csapatot és a győzelmet szolgálja.
És mindezt megtervezett és végig vitt, lehetőleg stabil struktúrában.
Aki kapkod, veszít.
Aki kitart, mindig nyer.
Johan Cruyff: Totális futball (2017. Akadémiai Kiadó Zrt.)
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez