Kérj és megadatik. Biztosan hallottad már ezt a mondatot. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez az egyik legnehezebb. Azt hisszük kérni nem feladat. De, az! Méghozzá nem is olyan kicsi.

Azt tanultuk, hogy aki kér, az gyenge, az életképtelen, hogy kérni szégyenletes, mert azt jelenti, hogy képtelen vagy egyedül boldogulni. Ha kérsz azzal a saját sebezhetőségedet juttatod kifejezésre, ez pedig veszélyes.

Falakat kell húznunk, hogy megvédjük magunkat a külvilágtól, és ez a „külvilág” bizony sokszor nem más, mint a másik ember…aki ugyanúgy felhúzta a falait és ugyanígy védekezik, mert nem akarja, hogy látszódjék a sebezhetősége.

Gondolj bele egy pillanatra: mekkora marhaság ez, de komolyan! Állandó önvédelemben, állandó hárításban élünk, nehogy történjen velünk valami „baj”, holott a baj pontosan az, hogy állandó önvédelemben és állandó hárításban élünk, hisz emiatt nem tudunk beengedni senkit és semmit. Nem mondjuk ki, amit akarunk, nem mutatjuk ki az érzéseinket, álarcot hordunk, de az álarc mögött magányosan vacogunk és semmi más vágyunk nincs, mint, hogy „látva lássanak”…de mégis hogyan, ha rejtegetjük magunkat?

És nem kérünk, mert az az elvárásunk, hogy mindenki legyen gondolatolvasó, találja ki az igényeinket és szó nélkül teljesítse, és közben ezerszer pofára esünk, és csalódunk, mert kiderül, hogy a másik valóban nem gondolatolvasó (a férfiak pláne nem, kedves nőtársaim).
Pedig ha nem kérsz, nem adatik meg…Ezért: KÉRJ!!! És megkapod…

• érzések kifejezése kérj és megadatik kifejezni magam lélekhangokból

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!