Hát igen, ez különösen igaz a villanyautókra. Az Ioniq-ra nem kevésbé, hiszen a legújabb 2019-ben megjelent változata a korábbinál is jobban csábít arra, hogy alaposan rátapossunk a gázpedálra. Akarom mondani a villanypedálra.

A Hyundai volt az első gyártó, aki elkezdte azt a koncepciót, hogy ugyanazon gépjárművet normál, hybrid és teljesen elektromos változatban is piacra dobta. Ez a különleges elgondolást az Ioniq modellben valósult meg 2016-ban. A névválasztás is innen jön, ugyanis az Ion és a Unique (különleges) szavakból alkották a nevet.

Formáját tekintve elsőre meghökkentőnek is nevezhetjük az 5 ajtós szedánt. Hasonló a formavilága a Toyota Priusnak, de annál valamivel visszafogottabb, a hagyományos autókhoz közelebb álló az Ioniq sziluettje. Annyi viszont bizonyos, hogy ez az egyedi megjelenés nem véletlen, hiszen ez a Hyundai típus tényleg kilóg a sorból. 2016-ban pedig kifejezetten kuriózumnak számított.
2020-ra elképesztő sokat változott a világ. Az elektromos és alternatív meghajtású járművek megítélése megkérdőjelezhetetlenül pozitív. A formához pedig egyszerűen hozzászokott a szemünk. Illetve a Hyundai mérnökei néhány apró módosítással tették még vagányabbá a korábbi megjelenést. Az összes fényszórót, illetve lámpát, LED-esre cserélték, illetve a korábbi kifejezetten jó alaktényezőt tovább finomították és kiegészítették hűtőmaszkba épített lamellával.

A hatótáv para

Ez az a fogalom, amivel egy kezdő villanyautósnak szembesülnie kell. Köztudott és jól ismert érzés egy elektromos autóban, hogy szemünk sarkában a töltöttséget jelző mutatót kémleljük és gyors számolásokat végzünk. Vajon elég lesz-e az energia? Szeretnék megnyugtatni mindenkit, az érzés megszokható, és egy idő után fel sem tűnik.
Az oka, hogy a témát felhoztam, mert az autógyártók legnagyobb kihívása, hogy ezt az érzést a nagybetűs vásárlóban csökkentsék, vagy lehetőség szerint eliminálják.  Mik is a lehetőségek?
A legkézenfekvőbb, ha annyi akkumulátort tesznek az autóba, amennyi csak lehetséges. És ugyan ezzel nincsen baj, sőt. De van egy másik alternatíva. Az átlagfogasztás redukálása.
Én, ha lehet, szeretem egyszerűsíteni a dolgokat. Így azt tanultam meg, hogy normál használat mellett, figyelembe véve az elektromos autó korlátait, amely elsősorban a nagysebességű hosszútávú haladás mellőzése (magyarul autópálya 130-cal) 15kW-ot fogyasztással lehet számolni 100km-en. Ha 30kW az akku, 200km-rel lehet számolni. Körülbelül úgy, mint amikor 7-8l-es fogyasztással kalkulálunk egy benzines autó esetében.

Hát az Ioniq a fenti példa alapján az 5l-t fogyasztó benzines autó. Komolyan mondom, minden elismerésem a Hyundai mérnökeinek. Nagy kínszenvedés volt ugyanis eddig számomra, hogy 11-12kW-os átlaggal közlekedjek villanyautóval. Az Ionoq-nál pedig simán hozható ez a fogyasztás. Mindenféle tempóban utazás után sem ment 13 fölé az átlagom, ami nagyon sokat számít. Ha pedig beleszámolom, hogy egy kifejezetten jó méretű autóról beszélünk, nem egy kis kategóriás járműről, ez az adat még szemrevalóbb.
Van egy nagyságrendileg 5-10% mozgástér a hatótávban, amely a vehemenciánkon, továbbá az időjáráson múlik. Amennyiben az üzemmódot a gazdaságos ECO vagy ECO+ állapotból, ahol a teljesítmény és az egyéb fogyasztók korlátozva vannak, Sportba tesszük, 10km-nyi hatótávolságot veszítünk. Szintén hasonló eredménye van, ha a klímát bekapcsoljuk.
Akárhogyan is, egyáltalán nem csalás a katalógus szerinti 300km körüli hatótáv elérése. Dinamikus használatnál pedig szintén tudja a 270-280km-t. Ez egyáltalán nem rossz.
Ami kevésbé tetszett, az a töltési idő. Hiába az utcai 22kW-os oszlop, az Ioniq invertere ~6kW-ot enged át a rendszerén. Így a teljes feltöltés nulláról cca. 8 órát vesz igénybe. Teszteltem az otthoni 220V-os konnektorból való töltést, ami pedig nagyságrendileg egy teljes napos mutatvány. (41%-ról 98%-ra 11 óra alatt töltődött fel az autó). Ezeknél az adatoknál már van jobb a piacon.

Az Ioniq belső tere határozottan szép. Nyilván ez ízlés dolga, de kifejezetten jól éreztem magam az autó kormánya mögött. Bár jellemzően a hangulatot a szürke szín dominálja, de az anyagok minősége, a felületük változó struktúrája megnyugtató és letisztult. A műszerfal és az egyes funkciók elérése, elrendezése jó és átlátható. Az autó menürendszere csöppet sem bonyolult, azonnal jól használható és informatív. Tetszett, hogy a digitális műszerfalon grafikai szempontból mertek játszani a tervezők és jól ki van használva a technika adta lehetőség. A telefon kitükrözhető, így az online térképek is elérhetőek benne kényelmesen. Kevésbé tetszett viszont az Ioniq ülése. Az összes körülmény és megvalósítás közül ez volt számomra az egyetlen igazi kritikai észrevétel. Nagyon gyenge az ülőfelület oldal tartása és a háttámla sem volt túlságosan kényelmes.
Felejtteti mindezt a remekbeszabott vezetési élmény és a számos vezetést támogató funkció. Szinte mondanom sem kell, hogy teljes mértékben megvalósul a második szintű önvezetés az Ioniq-ban. Tartja a sávot, vészfékez és a tempomat is adaptív. A holttérfigyelőt viszont egy idő után kikapcsoltam, mert szerintem túlságosan óvatos és idegesítő hangon adja tudtunkra, hogy veszélyt érez. Valószínű megszokható, de egyszerűbbnek láttam, ha kikapcsolom és a szememre, valamint a hagyományos eszközökre hagyatkozom.

Ha pontoznom kellene az Ioniq-ot, akkor összességében 10-ből 9-et adnék neki. Egyrészt szeretem a normál, nem crossover autóformát, illetve sok-sok szempont alapján az Ioniq majdnem tökéletes. Technikája előremutató és esztétikailag is sokat lépett előre az apró módosításoknak köszönhetően.

• hyundai elektromos hyundai ioniq hyundai ioniq 2020 hyundai ioniq teszt ioniq electric ioniq ev

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!