Megkóstoltuk a japánok kedvencét!

Zen hetünk kapcsán szerkesztőnk titokban tesztelt egy autentikus japán éttermet. Hősiesen evett és mindent kipróbált. Beszámolójából kiderül, hogy tényleg finom-e a nyers hal és hogy jól lehet-e lakni vele?

Nagy rajongója vagyok a japán ételeknek, mert egészségesek, finomak és nem utolsó sorban gyönyörűek, így rettentően örültem a feladatnak! (Persze a szerkesztőség rántott húson szocializálódott fele is örült, hogy megúszta, pedig nem is sejtik miről maradnak le!) Izgalmasabb lett volna, ha egészen Japánig kell utaznom, de most be kellett érnem a budapesti kínálattal. Választásom a Sushi Sei étteremre esett, mert régen törzsvendég voltam, de bevallom, már ezer éve nem próbáltam. Elvileg baj nem lehet, mert emlékeimben egy autentikus és nem horror-drága étterem képe élt. Na de lássuk a medvét! Illetve a halat...

Az ablakon át, egy óra késéssel ...

Az asztalfoglalásnál nagyon kedvesen felvilágosítottak, hogy az étterem új helyre költözött, ne ijedjek meg a lezárt Bécsi út miatt és pontos instrukciót adtak, milyen hátsó utcán trükközhetem ki az építkezést és hogyan állhatok be a garázsba. Yesss. Van szabad asztal, van parkoló, kedvesek, vacsorapartner bélbolyhai beizzítva, irány az étterem!

A képgalériáért kattints a fotóra!

Az antré finoman szólva is brutális volt, mert álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz közlekedni Óbudán. Diszkréten egy órát késtünk, hosszú és kimerítő lezárások és kacskaringók után jutottunk el a trükkös utcáig, de a zilált idegállapotunkban nem találtuk meg a garázst. (Természetesen 200 métert kellett volna már csak gurulni ...) A kézifékes-spontán megállás után a hátsó utca felől, hegymászó technikával ereszkedtünk le tűsarkainkon és mint utólag kiderült, a főbejárat helyett hátulról, a terasz felőli bejáraton át érkeztünk. (Tényleg megzavart minket az útlezárás.) A kalandos megérkezést azonban kompenzálta a látvány: az új helyszín tényleg pazar. Elegáns, kellemes és szerencsére nem annyira autentikus, hogy zokniban, földön ülve kelljen enni. (Nem tudom, ti hogyan vagytok vele, de én mindig zavarban vagyok az ilyen helyzetektől. Utálom, ha furcsa pózban, kényelmetlenül kell enni, főleg ha még a cipőt is le kell venni, mert hát kinek van ideje mindig ugyanolyan pár zoknit találni a reggeli rohanásban.)

Az étterem tényleg lenyűgöző lett, már nem az a "gyors-étterem", ami hajdanán volt, hanem egy vadiúj, diszkrét, elegáns szuperkörnyezet. Ráadásul a látványkonyhánál felfedeztem egy régi ismerős arcot: Seichii Kusumoto-t, akiről az étterem a nevét is kapta. A csodálatos főszakács egyébként Osakából, a világ étel-fővárosából érkezett hozzánk még 20 évvel ezelőtt, mint az első japán séf és nevéhez fűződik a Sushi Sei jellegzetes és egyedi ízvilága is. Speciális receptúrák alapján alkot, isteni szószokat és ételeket készít, amit tényleg csak ebben az étteremben kóstolhatunk. Osaka ízei egyébként is eltérnek az átlag japán ízektől, úgyhogy az egyediség tényleg garantált.

Kristálytiszta és vajpuha ízek

A bőséges választékból nagy nehezen sikerült csak rendelnünk, de míg várakoztunk megtudtuk, hogy folyamatos kulturális programokkal várják az érdeklődőket, ráadásul a legnagyobb örömünkre épp egy aktuális Kokeshi baba kiállításra csöppentünk.

A Kokeshi babák ámulatából hirtelen egy másikba estünk, amikor megérkeztek az ételeink. Hatalmas adagok és hihetetlen tálalás. Továbbá megtudtuk azt is, hogy az étkészlet magán gyűjtemény, egyenesen Japánból. A képen látható kis(!!!) adag Sei Nabe levessel kezdtük, amit ketten sem bírtunk megenni, az íze pedig leírhatatlanul finom volt. Ha nagyon költői akarok lenni, akkor úgy jellemezném, hogy az udon tészta úgy simult a szájpadlásunkra, mint a selyem. A Sei Nabe egyébként az egyedi Sei-szósztól, valamint a kiváló minőségű alapanyagoktól olyan finom. Az udon tésztát is autentikus forrásokból szállítják, azért ilyen omlós. A mellé szervírozott kimchi pedig szintén páratlan. Már az első fogást megkönnyeztük és még csak most jött a java! (A gondolattól újra összefut a nyál a számban...)

Fel se fért a fotóra a sok finomság, amit ettünk...

A pincér kedvesen mosolygott az első sokk-hatás láttán és megjegyezte, hogy valóban nagyok az adagok. Azoknak, akik több félét szeretnének kipróbálni, szívből ajánlják a házhozszállítós változatot is, ahol kisebb méretekkel dolgoznak a könnyebb és gyors fogyasztás érdekében. Mivel egy autentikus sushizóban nem maradhat ki a nyers hal, ezért természetesen berendeltünk még egy komplett bento-t, "néhány" sushit, nigirit és sashimit is és egyúttal megkóstoltuk a japánok egyik kedvenc ételét - ami egyben az egyik legdrágább japán hal is - a hamachi-t (sárgafarkú sügér). Ez a hamachi nigiri tényleg mestermű. Elegánsan és finoman, rizs ágyon "várja a végzetét" a tökéletesre szelt friss, nyers hal, vékony sisho levéllel átkötve, amit japán magokból termelnek. Nehéz szavakkal leírni azt az ízt amit éreztem, de a vacsorapartnerem is és én is szinte egyszerre fogalmaztuk meg az érzést, hogy: kristálytiszta és vajpuha. Tökéletes és mennyei.

Ez a kristálytiszta íz végigkísérte az összes fogást, egyáltalán nem éreztünk a halakon semmilyen mellék-hal ízt, ami a tökéletes minőségnek és frissességnek köszönhető. Az alapanyagokat egyébként nagyon szigorú szabályok szerint válogatják, csak autentikus és tökéletes forrásból származhatnak, továbbá azt is megtudtuk, hogy hogyan lehet egy tapintásból megérezni, hogy mennyire friss a lazac. Sok japán étteremben ettem már, de minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy ennek a tökéletes minőségnek köszönhetően, itt ettem a legfinomabb lazac sashimit. Ha lehetne, mától minden nap ezt enném. Ráadásul legfőbb forrása az omega 3-nak, ezért szépít, fiatalít, okosít!

A vacsoránkat jó pár óra alatt sikerült elfogyasztani, kisebb nagyobb pihenőkkel, de nagyon megérte. A végén pedig bevállaltuk még a ház specialitásait is: a zöld teából készült sajttortát, házi málnaszósszal és a zöld teás tiramisut. Szerencsére a desszert egy divatos, fúziós világkonyhát tükrözött, valódi Sushi Sei specialitást. (Zárójelben megjegyezném, hogy az autentikus japán édesség egy picit más, az európai emberek számára idegen ízvilágú desszertjeik vannak.) A desszertről így csak annyit tudok írni, hogy telitalálat. Könnyű volt, friss, üdítő és - bár tudom, hogy unalmas, de - tökéletes!

Tetszik a hely szelleme, a gondos odafigyelés, a házi szószok, lekvárok, még a kávé kísérő kis linzer is egyedi komponálású, egyedi házi lekvárral készült csoda. A kiszolglás kedves, udvarias, figyelmes, külön kérésre egyéb specialitásokat is készítenek mint a Kaiseki menü és külön kérésre szeparált teremben is fogyaszthat egy nagyobb társaság. Ideális szülinapra, vagy üzleti tárgyalásra is. Kedves gesztus a gyerekeknek kialakított játszósarok is, ahol a picik kiélhetik kreativitásukat, míg a nagyok elmerülnek a gasztrokultúrában. Nagyon szimpatikus volt továbbá az a "pálcika-segítő kis kütyü", ami megkönnyíti a japán étkezést, segítségével még az is kedvet kap, aki még soha nem evett pálcával.

Összegzés

Bár nem volt könnyű eljutni* az étteremig, de az élmény mindent megért! Tökéletes, mint egy igazi haiku. A nyers hal pedig tényleg mennyei és rettentően laktató. Ezen felül pedig a japán konyha széles kínálatában kiemelt fontossággal bírnak a meleg ételek is.Szívből ajánljuk annak is a helyet, aki még nem kóstolt sushit, garantált a szerelem!

Nagyon köszönjük még egyszer ezt az élményt a Sushi Sei étteremnek!

*Jó hír, hogy december 23-án végleg átadják a Bécsi utat, így csak addig kell kibírni a kommandózást!