Mihez kezdjünk, ha a barátok felszívódnak

Előfordul az életben, hogy az ember lányát elhagyják, ő szakít, vagy már kicsit régebb óta egyedül alakítja saját életét. Ilyenkor automatikusan megnő a barátnők, barátok jelentősége az életünkben, több időnk van egymásra, jobban is támaszkodunk a másikra. Mit tudunk azonban akkor tenni, ha a másik életébe belép a nagy ő, vagy ha esetleg más okokból egy időre teljesen kivonja magát a forgalomból?

Többnyire mindannyian társas lények vagyunk, folyamatosan igényeljük az érzelmi kötődést, amit mindig az adott lehetőségek formálnak. Ha éppen párkapcsolatban élünk, akkor természetes jelenség, hogy adott élethelyzetben a partnerünk fogja nyújtani számunkra az érzelmi biztonságot. Hozzá fordulunk, ha ért minket valami pozitív dolog, és akkor is, ha rossz napunk, időszakunk van. Kicsit átformálódnak ezek a kötelékek akkor, amikor az életünkről szóló könyv lapjait nem a szerelem fejezeténél forgatják.

Ha jelenleg egyedül vagyunk, és nem a magányos farkasok táborába tartozunk, akkor bizony néha jól esik elmondani valakinek gondolatainkat, eltölteni időnket másokkal. Mi történik akkor azonban, amikor ezek az emberek sem érnek rá velünk foglalkozni? Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy totálisan magunkra maradtunk, és mindenhonnan csak visszautasítást kapunk az ötleteinkre, programmeghívásokra?

Mihez kezdjünk, ha a barátok felszívódnak - - - barátság, barátságok,

Ilyen esetben hajlamosak vagyunk szépen kidolgozni magunkban egy teóriát, mely szerint nem kellünk senkinek, nem szeretnének az emberek velünk időt tölteni, hasztalan és kellemetlen valószínűleg a társaságunk, ha még egy nyavalyás borkóstolóra sem tudunk senkit elrángatni. Pedig ott csak annyi az ember dolga, hogy finomságokat ízlelgessen.

Mit lehet tenni, ha tényleg összejönnek a dolgok, nem úgy figyel ránk a külvilág, ahogy igényelnénk, és senki nem tud velünk jelenleg szórakozni, beszélgetni?

Először is, tilos pánikba esni, és kreálni hamis koncepciókat arról, hogy vajon miért nem szeretnek minket az embereket. Ez nem így van. Próbáljuk meg kezdésként elfogadni, hogy van úgy, hogy az emberek körülöttünk mindannyian elfoglaltak, más élethelyzetük miatt más erőforrásokkal rendelkeznek, mint mi.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.