A rum az egyik leginkább alulértékelt szeszes ital. Még mindig a tengerészek italaként aposztrofálják, holott a minőségi rum, igenis finom ital, amely megérdemli, hogy szót ejtsünk róla.

A rum cukornádból készül, amelyet erjesztenek, majd desztillálnak. Mint ilyen, a rum modern megtestesülésének karibi eredete elválaszthatatlanul összefügg a terület gyarmati történelmével. A cukornádat évszázadok óta használták borok és gyógytinktúrák készítésére szerte a világon, azonban az európai telepesek által létesített cukornádültetvényeken fedezték fel a ma ismert módszert.

Az első rumokat az 1650-es években jegyezték fel, és a cukorkereskedelem fokozódásával és terjedésével az alkoholos melléktermékei is saját fizetőeszközzé váltak. A karibi térségből hamarosan Új-Angliában és Dél-Amerikában is megjelentek a rumok, Brazília pedig a szesz másik lehetséges forrásának bizonyult.

A „rum” elnevezés gyökerét illetően sok a vita. A legtöbben elismerik, hogy ennek köze kell legyen a „rumbullion” kifejezéshez, amely az ivás által okozott dühöngő viselkedésre utal. 

Hogyan készül ma a rum?

A legtöbb karibi rum melaszból készül, amely a cukorgyártási folyamat sötét és szirupos folyékony hulladékterméke. Vízzel és élesztővel történő erjesztés után szeszesitalra desztillálják, majd érlelik.

Néhány esetben az erjedés természetes lehet, lehetővé téve, hogy a környezetben lévő élesztőgombák hatással legyenek a cukorra. Valószínűbb, hogy a termelők speciálisan termesztett élesztőfajtákat választanak, és így nagyobb ellenőrzést adnak maguknak az így létrejövő ízek felett, gyakran aprólékos részletekig. Az erjedés édes, alacsony alkoholtartalmú levet eredményez (mint egy sör), amelyet ezután le kell desztillálni.

A desztilláció vagy edényes párlókban vagy folyamatos párlókban készül (két vagy több oszlopból áll, ahogyan a gabonawhisky gyártása során használják), és gyakran a kettő kombinációja történik.

Az így kapott szeszes italt általában fahordóban vagy hordóban érlelik. A származási országban trópusi öregedés következik be, amely általában meleg éghajlatú; A hő és a páratartalom befolyásolja, hogy a szeszes ital hogyan lép kölcsönhatásba a fával és az oxigénnel, hogy mélyebb ízeket és magasabb alkoholszintet hoz létre. 

Kevésbé elterjedt a préselt cukornád levével készült rum, amely jellemzően a francia nyelvű karibi országokból érkezik, mint például Martinique, Guadeloupe és egyre inkább Haiti. Rhum Agricole (szó szerint „mezőgazdasági rum”) néven is ismert , az eredmény füvesebb, kevésbé édes, és jobban reprezentálja azt a terroirt, amelyben termesztették. A Cachaçához hasonlóan egyfajta kézműves rumként szeretik, mivel természetesen tisztább összetételű és különlegesebb ízű.

Hogyan igyunk rumot helyesen

Rengeteg rumot kortyolgatnak, és úgy tervezték, hogy egyenesen elfogyasszák. Talán jéggel. És lehet, hogy egy pohárban, de nagy valószínűséggel szippantásban, például pálinkában, amit a tenyeredben mosogathatsz. Keressen érdekes érlelési típusokat – milyen hordókat használtak? Meddig? Volt benne solera rendszer? (A sherrynél híresen használt módszer, amikor a folyadékot különböző korú hordókon engedik át, így mindegyikben pihenni hagyják a folyadékot, így összetettebb ízt kölcsönöznek).

A könnyebb rumok jól keverednek citrusos és trópusi ízekkel – innen ered a mindenütt jelenlévő mojito (fehér rum, lime, menta, cukor/szirup és szódavíz) vagy az ünnepi kedvencek, mint a daiquiri (tartsd meg a mojitóból a mentát és a szódát, és tálald egy elegánsabb pohárban ) és a piña colada (adjunk hozzá ananászlevet és kókusztejet/tejszínt).

A gazdagabb rumokkal egyszerűen kezelhető, mint a sötéttel és viharossal (keverjük gyömbéres sörrel és egy szelet lime-mal), de ne tartsuk magunkat a jól érleltekkel: cseréljük whiskyvel, hogy füstösebb legyen a régimódi, vagy ginnel. hogy felélénkítse a negronit.

A rum fajtái

A rum ízei a világostól, élénktől és trópusitól, a mély, sötét és gazdagig terjednek. 

Noha hagyományosan „fehér/ezüst”, „arany/borostyán” vagy „sötét/érlelt” kategóriába sorolják, a rumokban található színek és ízek széles spektruma azt jelenti, hogy egyes termelők megpróbálják fokozatosan megszüntetni ezt a régi terminológiát. És mivel a csaposok a legfinomabb szeszes italokat szeretnék felhasználni, hogy még jobb koktélokat készítsenek, nem mindig igazságos, hogy a kategóriákat az előírt felhasználási módokba besorolják.

A nagyobb probléma az, hogy a rum korlátozásai óriási minőségi eltérésekhez vezettek. Anélkül, hogy közölni kellene, hogy a keverék összetevői mely lepárlóüzemekből származnak, pontosan hány éves a folyadék, vagy hogy színezőanyagot vagy extra cukrot adtak-e hozzá, a rum egy kis füst és tükrök martaléka lehet. Általános szabály, hogy minél több információt közölnek az üvegen, annál jobb a minősége.

A fűszeres rum a történelem során gúny tárgya lehetett az aromák és édesítőszerek hozzáadása miatt, de a helyzet fokozatosan megfordult, ahogy a prémium termelők egyre inkább természetes és jobb minőségű összetevőket használnak fel szeszes italaik feltöltésére.

• rumok rumok fajtái

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!