Mindig többet akarunk, de a több soha nem lesz elég

Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött. Mindig többet akarunk.

De ez a több soha sem lesz elég. A több lehet bármi, több inger, több pénz, több tárgy, több vágy, több szex, több étel, több siker, több kapcsolat, több ember. Valamiféle biztonságot feltételezünk ebben a több-ben. De valójában nincs benne. Valójában ez a több mérhetetlenül üres és csak pár pillanatig érezteti a teljességet. A több, a sok, eltompít és amikor kicsit észhez térsz, valójában nyomorultul érzed magad.

Mert az igazi dolgok az életünkben nem a több-ben mutatkoznak meg, hanem az elégben.

Amikor elég az inger, mert pont olyan, ami ad. Amikor elég a vágy, mert kölcsönösségre és szeretetre hangolt. Amikor elég a siker, mert nem felszínes, hisz értelme van és értelmét abban nyeri, hogy másokat is felemel. Amikor elég a tárgy, mert jelentősége van, emléket őriz, átölel, felmelegít. Amikor elég a társ, mert vár és mert eléd libben ha megjössz. Amikor elég a lelke, mert a lelkeddel egy. Amikor elég az otthon, az illata, az aurája.

Mindig többet akarunk, de a több soha nem lesz elég - - - életszemlélet, gondolkodásmód,

A "még több" egy szűk ketrec. És ez a több egy idő után már annyira sok lesz, hogy beleveszel. Kiéget, érzéketlenné tesz és otthontalanná. Nem fizikailag. Lelkileg.

Nem tudom, hogy mindenkinél eljön-e az idő, amikor nem akar még többet. Nekem eljött.

A második könyvem bemutatóján jött el. Akkor éreztem, hogy ez ami Van, a pillanatban, az elég. Nem kell több csodálat és nem kell több rajongás, nem kell több figyelem, hanem pont annyi, amennyi az életem különböző szakaszain megadatik. Nem kell a túl sok. Akkor éreztem, hogy nem fogok erőszakkal menni a még több felé, hanem átadom magam és fogadom azt, ami az enyém. Mert rájöttem, hogy valójában elég nekem az, ami igaz. Igaz társ. Igaz szó. Igaz élet.

Nem kell feltöltenem az életem felesleges, "több" dolgokkal. Meg van mindenem. Bennem van. És ennél többet nem is kívánhatnék.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.