Lehet, hogy már az elején felismered .. egy pillantásából, a köszönéséből. Érzed, minden apró porcikádban, hogy valami nincs rendben vele. Te mégis hagyod magad, és felülsz a hullámvasútra, mert annyira hívogató, és annyira ismerős.

Magad sem tudod, hogy mivel, de levesz a lábadról, és hónapokig csak csodálod. Belül, egy belső hang ugyan nyomja a vészcsengőt, hogy menekülj, de te már a hirtelen kapott extra mennyiségű figyelemtől és kedveskedéstől nem látsz tisztán. Amikor pedig, pár pillanatra lecsendesednének a csodálattól elvakított gondolataid, biztos lehetsz benne, hogy ő megérzi, és a hős szerepből rögtön egy elveszett kisfiúvá kalibrálja át magát. Mert tudja. Pontosan tudja, hogy ezzel ismét rá irányítod a figyelmed, és nincs veszélyben a játéka. A játék, amiben ő gondosan felépített és időzített szerepekkel irányít téged, mint egy bábut. A hős és az elveszett áldozat. Hívhatnánk ezt akár az első fejezetnek is. Ami ha belegondolunk, tulajdonképpen maximálisan leírja, milyen egy toxikus kapcsolatban a szereposztás. Csak te itt, az első fejezetnél még nem tudod, hogy a hős, és az elveszett áldozat az igazság szerint nem egy egyszemélyes darab, itt bizony az áldozat az te leszel. Ha pedig életedben először találkozol toxikus személlyel, akkor a lehető legelveszettebbnek fogod érezni magad, miután végeztetek egymással.

Mondanám, hogy szerencsés vagy, ha már volt tapasztalatod egy ilyen kapcsolatban, mert akkor nem futsz bele újra. De ez nem lenne igaz.

A kapcsolatotok rendkívül mozgalmas, olykor – olykor drámai, ami szintén nem véletlen. Hiszen így nincs időd a belső hangodat meghallani, ami annyira próbál figyelmeztetni.

Aztán, egyszer csak azon kapod magad, hogy tulajdonképpen hetek – évek- óta nem is volt egy önálló döntésed sem. Mindened körülötte forog. Még ekkor sem gondolsz egyből a legrosszabbra, mert hát a kapcsolatokban vannak ilyen időszakok, nem igaz? Teljesen természetes az, hogy háttérbe szorulsz te, és az igényeid, ahogy az is, hogy folyton azt érzed, nem tudsz neki elég jó lenni - hiszen valóban nem vagy a legjobb formádban az utóbbi időszakban. Ezzel viszont tudatosan elindítja benned az örök megfelelésre való törekvést, amiben sosem vizsgázhatsz dicsérettel. Ő a hősből elkezd uralkodóvá válni, és bizony ebben a dinasztiában nincs demokrácia. Ezt nagyon hamar, észrevétlenül megfogod tanulni. Beléd ivódik, egészen a bőröd alá hatol, még a belső hangodnak sem lehetnek önálló gondolatai, feltéve, ha az megegyezik az uralkodóéval. Erre az egyszerű feladatra rendkívül könnyen fog megtanítani. Jutalmaz, amikor a kedvére teszel, és büntet, ha nem. Te pedig ekkora már annyira köré építettél mindent, hogy némi plusz jutalomért még szorgalmi feladatot is végzel. Mindent megteszel, hogy újra az elején látott ember álljon előtted.

De az igazság az, hogy az a hős sosem létezett.

A felismerés keserű tényét megelőzi egy lázadás. Lázadsz te, mert szeretnéd ha meghallaná a hangodat, és lázad ő, mert hát mi alapon gondolod, hogy lehet véleményed? Jobb napokon csak csenddel büntet, rosszabbakon mocskolódik, beletipor az önbecsülésedbe, megaláz és lelki terrort alkalmaz, végső esetben pedig fizikai bántalmazást is használ. Mindenki mást az egekig magasztal, te viszont hirtelenjében az öltözködési stílusodtól az – eddig annyira imádott – belső értékeiden keresztül mindenben defektes lázadó leszel, aminek hangot is ad. Amennyiben pedig az ő hangja már nem lenne elég meggyőző, gondoskodik róla, hogy a környezeted is értesüljön a számtalan hibádról.

Ha szerencséd van, a környezetedben akad legalább egy ember, aki lát, még akkor is, amikor te sem látod magad, és segít pofon vágni a fájdalmas felismeréssel.

Az igazi belső harcod viszont csak ezután kezdődik..

• mérgező emberek toxikus kapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!