A Négy nő nem mese, hanem egy folytatásos webregény. Olyan kapcsolatokról és viszonyokról szól, amik lehetnének bármelyikőnk kapcsolatai vagy viszonyai. A négy nő mesél és mi megismerünk életeket, fájdalmakat, örömöket. Őszinték, nem titkolják gyengeségeiket és gonoszságaikat, hiszen olyankor beszélnek hozzánk, amikor nincs rajtuk az álarc, vagy nem bújnak felvett szerepeik mögé. Ilyen lenne az, ha belelátnál a barátnő vagy a szomszéd asztalnál ülő kollegina fejébe. Egyszóval kegyetlen.

Amikor megismertem Zolit, még nem tudtam, hogy beteg vagyok. Ugyanabba a bisztróba jártunk ebédre, úgy, mint régen a budai polgárok. Azt mondják, Márainak is az volt a törzshelye anno. Imádtam oda járni. Heti rendszerességgel megjelentem ott, ültem a pultnál, és vártam a menüt. Közben elmerengtem a csinos pultos-kisasszonyon, hogy milyen szép teremtés, és arra gondoltam, neki nem is kellene itt dolgoznia, egészen máshova való ő, nem kávéfőzésre találták ki. Olyan volt, mint azok a lányok, akik bejártak a helyre. Arra gondoltam, neki is ott kellene ülnie a többi lánnyal, és várni az udvarlókat rendületlenül.

De én nem vártam senkit, én nem is azért jártam oda. Szerettem a zenét, a hangulatot, a fényeket, a tulajdonos becsempészte a bohémságot, és imádtam minden apró kis részletét, fantasztikusan egyben volt az egész. Kilopott valamit a régi időkből, de mindezt olyan zseniális tette, hogy nem haragudtam rá a tolvajlás miatt. Eszem ágában nem volt akkoriban pasit fogni, egész életemben egyedül voltam azokat a rövidebb-hosszabb liezonokat leszámítva, amik az utamba kerültek. Halálos bizonyossággal tudtam, hogy egyedül fogok megöregedni, nekem már nem tudnak olyan férfit mutatni, aki a kedvemre való lenne.

És akkor besétált Zoli az ajtón. Olyan volt, mint a villámcsapás. Egyből átfutott az agyamon, hogy ez a férfi csakis nős lehet, egy ilyen embert nem hagynak parlagon a szemfüles fehérnépek, attól több eszük van. És igazam lett. Házas volt, ráadásul a második feleségével élt együtt évek óta, aki valami vezető pozícióban dolgozott egy multicégnél. Két gyerek, nagy ház a dombon, kert, medence, kutya, rossz viszony, hideg ágy, sok lóvé a bankszámlán, ahogy lenni szokott az ilyen fazonoknál. Tudtam, hogy ebből a paliból csakis baj lehet. Tudtam egyből, amikor először találkozott össze a tekintetünk, hogy ez a sztori el van döntve előre.

Durván működött a kémia az első pillanatoktól, naná, hogy meghívott egy kávéra. Persze rögtön közölte, hogy nős, egyértelműen a tudomásomra adta, mi a helyzet, még a gyerekeinek a fényképeit is megmutatta a mobilján, én meg bámultam a katalógusból rendelt kölyköket. Olyan volt az egész, mintha kifizette volna előre a családját húzós áron a neten, naná, hogy az asszony is ilyen perfekt volt. Az egész tökéletesnek tűnt. Aztán persze kibeszélte magát, órákon át ömlött belőle a szó, elmesélte, hogy tudja, a felesége megcsalja egy fiatal ürgével a munkahelyéről, de nem szól asszonynak, inkább csendben marad. Az az igazság, hogy nem szereti már a feleségét.

Ahogy hallgattam Zolit az első találkozásunk alkalmával, végig az járt a fejemben, hogy itt van a visszaigazolás az életemre: milyen jó, hogy nem mentem férjhez. Talán már belepusztultam volna a bánatba.

Akkor még nem tudtam, hogy napokkal később megkapom a halálos diagnózisom a bennem növekedő szörnyetegről.

Akkor még nem tudtam, hogy halálosan beleszeretek ebbe a tökéletes és érzékeny férfiba...

Juli

Az előző rész ITT, a teljes regény ITT olvasható.

• hűtlenség kapcsolatok megcsalás négy nő szentesi éva szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!