Nem rossz, ami a zacc fölött marad – Opel Mokka 1.2 Turbo GS Line

A második generációs Mokkára nagyobb szerepet osztottak, mint amit jellemzően egy alsóközép kategóriás crossover-re osztani szoktak. Az egykori csillogó fényétől, hatalmas eladásaitól megtépázott Opel újbóli fellendülését várják tőle. Egy új korszakban, amikor a márkát már a francia PSA csoport birtokolja a GM helyett. Vajon sikerülni fog az áttörés?

Sem maga az Opel, sem a tulajdonosa a PSA, nincsen könnyű helyzetben. Persze más-más okból. Az Opel óriási piacot veszített. Mára már távolról sem az éllovasa a céges eladásoknak, amely pusztító eredménnyel hat az eladásaira. Lehet a megújulás hiánya, vagy a belső problémák miatt vagy a feltörekvő és egyre erősödő konkurens miatt. De a lényeg, hogy a 2020-as hazai eladások ranglistáján 9. helyen végzett a márka.
A PSA pedig azért nincsen könnyű helyzetben, mert egyedi arculatot kell adnia a Peugeot, Citroen, valamint DS mellett, a megszerzett német gyárnak. Nem beszélve arról, ha tovább tágítjuk a kört a Fiat, Alfa, Chrysler márkákkal. Nem elegendő tehát, hogy karakter nélkül, villámos logóval szerelnek össze PSA konszern elemeket. Ettől az eladások nem fognak növekedni.

Azt hiszem a fenti állítást igazolja, hogy az új Mokkába tényleg beletettek apait-anyait a franciák. Teljesen mélyre nyúltak vissza, hogy megragadják azt, amitől annak idején és most is szeretjük az Opelt. Mindeközben nem felejtették el, hogy egy modern, divatos autót kell alkotni, amelyben a vezetési élménynek is fontos szerepe van.

Bizonyára a tisztán elektromos változata az autónak, a Mokka e a legnagyobb dobás, de nem szabad elfelejteni, hogy a konszern általános koncepcióját követve mindenfajta motorizációval megjelent az autó. Ez alapján kétfajta benzines, 100 és 130 lóerős, és egy dízel erőforrás 110 lóerővel társítható az autóhoz. Mi az erősebb benzinest próbáltuk, amelyhez egy 8 fokozatú automata váltó kapcsolódott.

A formavilág, amit az új Mokkában megalkottak, tényleg semmihez nem hasonlítható. Teljesen egyedi a kocsi formája. Simán el tudom képzelni, hogy a Verdák című rajzfilm alkotóit bízták meg, hogy Opel stílusban tervezzenek feltűnő kis crossovert.
A fekete tetőhöz választható különböző színek a formai játékokat még inkább kihangsúlyozzák, amelyhez hozzásegít a tetővonal ívében végigfutó piros csík is. A lecsapott frontrész, a nem kamu légbeömlők a lökhárítón és a vékony LED-es lámpák minimalista, modern összképet alkotnak. A lapos, fekete, egyenes motorháztető különösen dögös, főleg a középen kialakított sportautós törés miatt. Nemcsak kívülről tetszetős, hanem az autó volánja mögött ülve is jól látható, Opel Manta érzést sugall. Talán ezt a részletet imádtam a legjobban a kocsiban.
Oldalnézetből a fekete sárvédő ívek és az ajtók alsó részén lévő betétek miatt vizuálisan magasabbnak hat az autót, mint amekkora valóságban. Ez a kocsi egyértelműen nem terepre készült, hanem városba. Arra viszont tökéletes a hasmagassága.
Hátul szintén az egyenes, minimalista vonalak játszanak szerepet. Szépre sikerültek a hátsó lámpatestek is. A csomagtér kinyitására szolgáló gomb viszont egészen buta helyre került, közvetlenül a rendszámtábla tartó fölé, amely garantálja, hogy koszos ujjal fogunk a csomagjainkhoz nyúlni. Ez utóbbi egyébként nem túlságosan nagy, 350 liter alaphelyzetben, viszont a hátsó üléssort ledöntve már 1105 literes teret kapunk.

A Mokka belsejében folytatódik az a hangulatvilág, amelyet kívülről is láthattunk. Teljesen egyedi, máshoz nem hasonlítható, minimalista és egyben komfortos. Vannak persze árulkodó jelek, hogy a PSA keze benne van a fejlesztésben. Ugyanúgy hosszú másodpercekig kell nyomni idegesítő módon a Start/Stop gombot indításnál és leállításnál, mint a Peugeot-ban, de szerintem ez legyen a legnagyobb gond az életben. Van viszont nagy digitális műszerfal, érintőképernyős középső infotainement rendszer és természetesen rengeteg vezetéstámogató kütyü. A műszerfalban nem az a legjobb, hogy digitális, mert manapság ez szinte általános. Nem is az, hogy ezernyi módon lehet beállítani a kijelzőt, hogy miként jelenítse meg az információkat, mert azt nem is lehet. Egészen letisztult a kijelző és nem lehet túlcicomázni. A legjobb benne, ahogyan el van rendezve, ahogyan a középkonzol a vezető felé hajlik és ahogyan a piros keret körbeveszi az egészet. Más lesz tőle a hangulat. A megszokott sémából kilépve új a formavilág, de valahogyan még is benne van, anélkül, hogy a kormány közepén lévő logót néznénk, hogy ez egy Opel. Tényleg nem tudom hogyan csinálták, de hamisítatlan Opel érzést kap a vezető. Pedig a menü rendszer megegyezik a PSA autókéval, sok apró jel, gombok árulkodnak a Peugeot 2008 vagy éppen a Citroen C3 Aircross rokonságról, de összeségében az egész nagyon távol van tőlük. Szerintem, aki nem a szakmából jön, vagy nem mondják el neki előre ezt, az rá sem jönne soha. Szóval azt kell mondjam, hogy jobban csinálja ez a csoport a testvérmodellek közötti kapcsolat elfedését, mint például a Porsche.

Az első ülések kényelmesek és mutatósak is egyben. Harmóniát teremt, hogy itt is megjelenik a piros csík, mint a műszerfalon, vagy éppen a külső kereten. Az ülésállítás sajnos nem elektromos ennél a modellnél, amit hiányosságnak tartok ezért az árért. Azt pedig kellemetlen érzésnek, hogy a támla a megszokott Opeles módon a B oszlop miatt nehezen hozzáférhető tekergető segítségével állítható (még mindig). De ok-ok vissza kell nyúlni a gyökerekhez.
Sajnos a hátsó üléssor esetében elfogyott a kényelem és a piros cérna is. Itt már kevesebb a komfort, mint az első ülésen utazóknak. Se légbeömlő, se piros csík és viszonylag kis láb és fejtér. De lehet túl kritikus lettem az első üléstér után, mert el kell ismerni, hogy kisebb távokra, városi utazáshoz ez a hely is bőségesen elegendő 2 felnőtt részére. Amennyiben pedig hátul gyerek utasok lesznek, az USB kimenet miatt biztosan nem lesz kifogásuk semmivel.

Ahogy korábban említettem a tesztautónkban a 130 lóerős 230Nm nyomaték leadására képes erőforrás dolgozott. Ehhez kapcsolódott az automata váltó, amely meglepő módon 8 fokozattal rendelkezett. Ez különlegessé teszi a járművet, mert még magasabb kategóriában sem jellemző ennyi fokozat. Tökéletesen, észrevétlenül váltott. Kifejezetten élvezetes vezetési élményt, dinamikát adott a Mokkának. A futómű jól hangolt, ügyesen elnyeli az úthibákat, tényleg nem lehet ezzel kapcsolatban kifogás. A turbós, háromhengeres motor sportosan brummog, mintha nagyobb köbcenti és lóerő lakozna benne. Sajnálatosan nem spártai a fogyasztás. Városban valamivel 8 liter fölött fogyasztott nálunk, bár tény, hogy nagyon sok volt a dugóban ácsorgás. A vegyes átlag 7,6 literre jött ki. Kevésbé autó tesztelős hangulatú sofőr biztosan tud 7 közeli átlagot produkálni.

Az új Mokka nem könnyű pályán indul, hiszen ez az a kategória, ahol gyakorlatilag minden márkának van modellje. Egyedi formájával biztosan hódítani fog, amit talán a viszonylag magas listaára fog visszafogni. Az árlista ugyan 5,99 millió forintról indul, ami kedvezőnek mondható, de a tesztelt, jól felszerelt autónk már 8,8 millió forintban került. Ezért az árért pedig rendkívül bőséges a kínálat. A magam részéről szurkolok az Opelnek és különösen a Mokkának, mert a vezetési élményt határozottan jóra sikerült megalkotni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.