PUBLiCUM PORTRAIT - Iván Szandra
A Ruby Harlem nem mindennapi zenekar. Magas szintű zenélés, nagyon nagy lazaság, tudatos tervezés, és roppant gyors fejlődés.
Most éppen a Hangfoglaló programon jutottak be a legjobbak közé, és megkockáztatom, ha két vagy három év múlva majd újra leülünk beszélgetni, már a folyamatos nemzetközi sikerek adják majd az aktualitást.
Szandrával a PUBLiCUM-ban találkoztunk egy amolyan nagyon vénasszonyok nyarát idéző estén, és egészen a kályhától indultunk, persze, ahogyan kicsit hűvösebb lett, a hőgombák varázserejét is igénybe vettük. Mindezt egy tízmilliószoros napon. Szandra egy zero colával és egy fekete teával indított, én egy szénsavmentes ásványvízzel.
Ezeken a napokon kell kívánni és bejön!
Akkor jó! És igaz is, ha jobban belegondolok. Nyertünk a Hangfoglaló programon. Meglesz a lemez!
Hát, most mit mondjak?:) Ezek szerint tényleg működik! Pedig amikor megbeszéltük, nem tudtunk erről. ez az igazi mágia.
Nagyon nagy az öröm!
A pályád legelejétől is így mentek a dolgaid? Mikortól voltál biztos abban, hogy zenész leszel?
Érettségi előtt döntöttem a zenei pálya mellett. Zakar Zoli kedves barátom és mesterem tanított akkoriban, ugyanis elég sokat vacilláltam a továbbtanulást illetően. Zoli azt mondta, hogy előfordul, hogy az ember nyomorog, de legalább abban nyomorogjon, amit szeret csinálni. Döntöttem, és kitartottam a döntésem mellett. És ugye amit szeretünk és beletesszük szívünket lelkünket, abba kizárt dolog hogy ne érjünk el sikereket. Nagy életigazsággal indított el a pályán.
Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek a pályád folyamán?
A Soul Station volt az elő-Ruby Harlem, akkoriban még nagyon a jazzben utaztam, és fokozatosan ismerkedtem meg a régi soullal. A következő nagy mérföldkő pedig az, hogy Japánban tudtam zenélni, és valójában onnantól kezdtem zenéből élni. A legnagyobb fordulópont a Berklee volt, utána már egy héten nem játszottam hatszor háromszor negyvenöt percet, hanem elvonultam vidékre, majd tudatosan nagy gázsikért játszottam nagy rendezvényeken és ekkor kezdtem meg a tudatos brandépítést. Ekkor kezdődött a Ruby Harlem lemezanyag megírása is.
Miben más a Berklee, mint bármelyik másik oktatási intézmény a világon?
Elsősorban gondolkodásban. Mindenki nagyon fiatal. Mindenki azt szeretné, hogy mindenkinek jó legyen. Nincsen jele az egészségtelen versengésnek, és nagyon sok lehetőség kínálkozik fel nap mint nap. Aki szorgalmas, az lubickolhat a munkában. A problémákra pedig minden esetben megtalálják a megoldást. Ott tanultam meg, hogy amennyiben valami nem megy, utána nézek, tanulok, ha pedig még akkor sem megy, akkor érdemes csapatot építeni. Amerikában az emberek folyamatosan őrjöngenek, egymást gerjesztik. Nagyon magas az energiaszint. Ezt érdemes lenne átvenni. A Ruby Harlemnél az volt a koncepcióm, hogy minden az én kezemben lesz, és aki benne lesz, az „csak” az idejével és természetesen a magas szintű zenei tudásával száll be ebbe a ‘startup’-ba. Ennek megvan a maga veszélye, ugyanis, ha velem történik valami, akkor borul az egész. Idővel így rájöttem, hogy jobban teszem, ha bizonyos feladatokat kiadok, ezért nekem fizetnem kell, és meg kell bíznom emberekben. Ez a felismerés mindenképp egy szintlépés lehet, most ismerkedem az ízével.
Az itthoni felhozatalt hogyan látod? Rengeteg jó zenészt látok, de nem feltétlenül játszanak annyit, amennyit szeretnének.
Ez elsősorban az önmarketing hiánya szerintem. Mélyebben meglehet, hogy nincsen elég megfelelő management és háttérszakma, akik jól alá tudnának támasztani egy-egy artistot. Vagy épp nem merik az idejüket és pénzüket egy nehezebben eladható stílust képviselő jó zenészbe fektetni.
A felszívóerő hiányát is ide sorolom.
Igen, ez a harmadik. De szerintem nagy segítség a 2018-as social media világa, hiszen mindent láthatóvá lehet tenni a közönség számára, de mivel mindenki ezt használja ezért egy nagyon nehéz platform is. És azért sajnos az is egy lényeges befolyásoló tényező, hogy itt ugyan 89-ben rendszerváltozás volt, de itt-ott még a mai napig teljes szocreálban pörgünk Magyarországon. Maga a showbusiness, a lazaság a szórakoztatni akarás utáni vágy, amit az amerikaiak ámulatba ejtően művelnek az még talán most sem igazán érkezett meg hozzánk. Egyszerű példa, egy-egy rendezvényen még most is kiskosztümben fekete mappából olvassák fel, hogy mi lesz a program és ki lép a színpadra hamarosan. Míg máshol ebből is showt csinálnak és már fel van pörgetve a közönség.
Azért szerencsére van jó példa is, gondolok itt elsősorban a nemrégiben végetért Songbook Songwriting Campre.
A Songbook Songwriting Camp elhozta Amerikát. A zeneszöveg.hu az Artisjus támogatásával nagyon magas szinten dolgozik, és a legeslegjobb felhozatal is itt van a zenével foglalkozó művészek terén. Roppant módon inspiráljuk egymást, nagyon jó dalok születnek lényegében a semmiből. Nagy és fontos lehetőség, bízom benne, hogy sok-sok éven keresztül sikeresen folytatódik.
Ha van nagyon nagy álmod, és akkor provokállak egy kicsit, akkor az a Grammy-díj? Vagy beszéljünk a Hangfoglalóról?
Kettő millió forint támogatást nyertünk. Ebből egy lemezt és egy videoklipet kell készítenünk. A Grammyt illetően hamarabb képzelném el magam zeneszerzőként, és inkább kooprodukcióban. Viszont például abban biztos vagyok, hogy Kozma Kata egyszer nyerni fog Grammyt. A Songbook Songwriting Campen is hallgattuk, amit a szerzőtársaival írt és egyértelműen main-artistoknak kellene kiküldeni a műveit, ugyanis bárhol megállja a helyét. A Ruby Harlemet is mindenképpen mainstream zenekarnak képzelem el. Sokan nem hiszik el, szerintük a zenénk túlságosan szofisztikált. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog, és szépen lassan bekúszunk a közönség bőre alá. Hiszek magamban és a többiekben, és az országban is hiszek. Sok ember örül ennek a zenének, mert hiánycikk.
Van-e még időd más formációkra?
A Jász Andrissal közös duónk 2013 januárja óta működik, készítettünk egy közös jazzlemezt nem is olyan régen, tavasszal fogjuk megjelentetni. Egy kicsit elhanyagoltam a jazz oldalamat az utóbbi időben, azonban most ismét arrafelé is kanyarog az élet. Szeretem.
Ekkor érkezik Szandrának a Fish and Chips, valamint az általam választott a bécsiszelet. A teraszon a hőgombák lassan beizzanak, és természetesen tovább beszélgetünk.
Lényegében a Hangfoglaló sínre teszi a zenekart. eddig is sokat tettem bele mind anyagi, mind munka téren, ez egy olyan plusz lesz, ami nagyon megkönnyíti a dolgunkat. A tervem az hogy nem az eddigi belefektetett dolgokat váltja fel ez a program, hanem hozzátesz. Tehát ha eddig 100%-on nyomtuk, akkor most ezzel remélhetőleg 200-on fogjuk!
Most éppen hányan vagytok a Ruby Harlemben?
Nagyon sokan vagyunk. Van egy főzenekar, van két dobos, két gitáros, két basszusgitáros, négy trombitás, ugyanis csak így lehetett megoldani az esetleges helyettesítéseket. Mindenkinek mindent betanítunk. Ha ez még nem lenne elég, akkor itt említem meg, hogy jártunk a RedOne-ban tanító Radóci Lillához hiphop táncot tanulni, hogy ezzel is magasabb szintre emeljük a színpadi showt. Amikor Lengyelországba mentünk zenélni, külön koreográfiát is betanultunk.
A sors majd dönt. Én biztos vagyok abban, hogy hosszú és sikeres lesz az út.
Nagyon-nagyon sokat kell dolgozni, szinte egyfolytában. Olyan, mint amikor feldobsz sok millió labdát, és kiderül melyiket csapják le odafentről. Nehéz elengedni a kontrollt, de néha érdemes. És akkor jönnek a jó dolgok.
Szandra kér még egy colát én pedig egy presszókávét a végére. És elégedetten dőlünk hátra, hiszen, ha minden tízmilliószoros nap kétmilliót hoz a konyhára, akkor kijelenthetjük, hogy kimondottan jól mennek a dolgok. A Ruby Harlem hivatalos oldalát ITT találhatják a kedves olvasók, a beszélgetésnek helyt adó PUBLiCUMÉT pedig ITT.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez