Szerintem egyáltalán nem kell azon fennakadni, hogy a Suzuki ki mert hozni egy autót, amelynek magasabb felszereltsége nyolc számjegyű összegbe kerül. Egyrészt azért, mert a tesztautónk, az alacsonyabb felszereltségű GL+ csupán 8,7 M forintba került (kedvezménnyel), továbbá és legfőképpen azért, mert ebben a kategóriában ilyenek az árak. És végül, de nem utolsó sorban pedig a full-hybrid autók technikai szintje természetesen magasabb árszintet követel, mint egy valamivel egyszerűbb mild-hybrid technika, amelyet jellemzően a Suzuki kínál.

Legutóbb, amikor az Acrosst teszteltem, azt éreztem helyénvalónak, ha az újra címkézésről írok, hiszen Toyota Rav4 tesztet lehetett már olvasni az oldalunkon (akit ez érdekel, itt találja). A mai írásom címe lehetett volna az is, hogy hülye kérdésre jó válasz. Ugyanis a Suzuki egyértelműen arra az agyament dologra adta meg a legmegfelelőbb választ, amit a mai EU szabályozás megkövetel.

Ha végignézzük a Suzuki kínálatát, akkor egyértelműen lejön, hogy a márka elsősorban a kiskategóriás autóépítésben jeleskedik. A magam részéről én kifejezetten szeretem ezt a márkát és amit képvisel. Jó minőségű, jól vezethető autókat kínál átlagemberek számára. Óriási sikerrel teszi mindezt és kimondható, hogy az egyik legjobb ár/érték arányú autókat találjuk a kínálat mindegyik pontján. Az esztergomi gyár jó ütemben tért át a Swift gyártásáról a most divatos SUV kivitelekre, így nemcsak jó, hanem trendi kocsik is készülnek itthon. Természetesen ezzel a lépéssel nemcsak a magyar, hanem az európai vásárlók is jól járnak, hiszen a szállítási költségek egyre relevánsabb költségtényezőnek számítanak. A hazai gyár pedig kiváló minőségű termékeket gyárt.

A legfontosabb lépést ugyan megtették és mild-hybrid (lágyhibrid) meghajtással kínálják már az autókat, de ez láthatóan kevés. És ezen a ponton pezsgőt is bontanék, hogy végre a „gonosz” autógyárakkal igazán leszámolunk, nem fognak többet rossz levegőt gyártani, de uram bocsá! én nem tudok ennyire boldognak lenni. Nem tudok, mert egyrészről az autógyártás nagyon-nagyon releváns része a GDP-nek ezen a kontinensen, millióknak ad munkát. A végtelenségig emelkedő autóárak pedig csökkenteni fogják az eladásokat. A kevesebb adóbevétel miatt pedig rosszabbul fogunk élni (mert az autós fizeti a legtöbb adót – az autó árában, üzemanyagban és a jármű fenntartási költségeiben). Már pedig, ha ez az iparág szenved, közvetve mindenki szenvedni fog. Ehhez nem kell túl sok tanulmány, hogy belássuk. Ekkor pedig a zöldéletűek fognak a leginkább nyafogni, hogy nem épül elegendő bicikliút (az autósok adójából).

Hogy miért írom itt le mindezt? Mert a Suzuki lehet nem gyárt tömegével full-hybridet, nem értékesít villanyautót, de közben kis autókat gyárt, nominálisan alacsony CO₂ kibocsájtással. Persze ez a károsanyag kibocsájtás szempontjából valójában mindegy, de azért mégsem. Biztos, hogy egy 1200 kg-os autó gyártása azonos karbon lábnyommal jár, mint egy 2 tonnás SUV-jé? Pedig ha az utóbbi plug-in hybrid, akkor nincs büntetés. A kiskocsi esetében pedig van. És ez csak a matek egyik része. Mi a másik probléma?
A szabályozás relatív egyszerű. Az átlagos értéke a gyártónak nem lehet magasabb, mint 95g/km. Ezen felül 95 EUR/g bírságot kell autónként fizetni. A Suzuki esetében ez nagyjából 2000 EUR bírság. Ezt pedig be kell árazni a termék árába. Itt jön a kérdés: kit érint ez jobban, a 6-7 millió forintos Suzuki autó vásárlóját, vagy a 30 milliós luxus terepjáró vásárlót?

További kiskapu a szabályban, hogy még 2022-ben is nagyobb arányban lehet beszámolni az elektromos autó eladás nulla értékét, illetve meg lehet venni, össze lehet vonni autógyárak kibocsájtási értékét. Így például a Tesla komoly értéket tud „szállítani”. Persze nem ingyen teszi.

A Suzuki válasza, hogy full-hybrid autóval bővíti a flottáját. Teszi mindezt egy kiváló autóval, egy olyan szegmensben, ahol saját típusai nem hoztak sikert az elmúlt években. A Balneo vagy a Kizashi nem lettek népszerűek, de a Toyota Corolla érthető okból az.
Kiváló az összeszerelési minősége, praktikus és jó a térkínálata. A motorhang oldalán számos tesztünk megjelent a típusról. A kombi változatról itt olvasható az írás. Annyi különbséggel kell kezelni a Suzukit, hogy kizárólag a 122 lóerős összeteljesítménnyel rendelkező változat érhető el. A full-hybrid technikát az Atkinson ciklusú benzines és elektromos motor adja az autónak. Előbbi 97, utóbbi 72 lóerőt képes leadni és a bolygóműves rendszer dönt mindig automatikusan, hogy melyiket, milyen mértékben használja az autó. Fogyasztása zseniális, nagyjából 4,5 literes átlaggal számoljunk vegyes használat mellett.

CO₂ kibocsájtási értéke alacsonyabb, mint a jelenlegi Suzuki flottaátlag (99g). Így az új típus segíti az összérték csökkentését, hozzásegíti a márkát az átlagosan alacsonyabb árakhoz és nem utolsó sorban lehetőséget teremt arra, hogy ebben a szegmensben is megjelenjen a Suzuki. Én a magam részéről szurkolok és örülök neki, hogy ilyen összefogás van a japán márkák között. A kibocsájtási norma egyébként fontos és szükséges. Az már másik probléma, hogy Európa nem külön bolygó, így a bolygóra az a maradék 7,5 milliárd ember is hat, aki nem tart be ilyen normákat.       

• Suzuki Swace 1.8 hybrid GL teszt suzuki swace teszt swace 1.8 hybrid swace teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!