Rend a lelke mindennek – Hogyan ápolhatod a spirituális éneddel a kapcsolatot?

Te már tudatos vagy, igaz? Egy ideje foglalkozol önismerettel, érted, hogy maga a tapasztalás az, amiért itt vagyunk. Talán már hosszú út áll mögötted, de az lehet, hogy csak most indultál el, és korábban nem igazán érdekelt, mi lehet a materiális dolgok mögött, de egy élethelyzet, vagy csak egy belső hang, egyre inkább megnyitott, hogy ideje a lelkeddel is törődnöd.

Lehetünk ezen az úton zöldfülűek, vagy már tapasztaltabb vén rókák, a felettes énünkkel ápolt spirituális kapcsolat, folytonos fenntartása és gyakorlása, örökzöld téma marad. Most megpróbáltam összeszedni a személyes rutinomat, tudatos, énidős gyakorlataimat, melyekkel köztem és a lelkem között erősítem, ápolom kapcsolatot.

Amikor az anyag sűrű lesz

Vannak napok, olykor hetek, amikor, az anyagi világ dolgai előtérbe kerülnek, és kicsit megbillen az egyensúly. Ilyenkor azt veszem észre, hogy kicsit túl sok dolog történt körülöttem, és ez azt kérte tőlem, hogy most menjek, és csak csináljam a dolgom. Persze, az, hogy befelé is figyeljek, vagy hogy másként tekintsek már rá egy problémára, az nem vész el ebben a forgatagban, de lényegesen kevesebb csend, lelassulás iktatható be ezekbe a napokba.

Én például kifejezetten az a fajta ember vagyok, aki bármeddig képes túlhajszolnia magát (főleg, ha olyan tevékenységbe vágtam a fejszém, ami hajt és fontos számomra), ellenben a lelkem, egy hét után, már biztos, hogy kiáltani fog egy kis énidőért. Nem is tudnék, nem megállni már ilyenkor, mert annyira lételemem a csend, az elvonulás, a magammal töltött minőségi idő.

Szerintem nincs is ennél fontosabb, és mindannyiunknak tudatosan helyet, időt kellene erre teremtenünk, hetente legalább egyszer.

Sokkal többet fogsz tudni adni magadból, sokkal több szellemi, lelki és fizikai erőd is cselekedni, és a problémáidat kézben tartani. Egyszerűen, sokkal kiegyensúlyozottabb leszel és ez megfizethetetlen.

Rend a lelke mindennek – Hogyan ápolhatod a spirituális éneddel a kapcsolatot? - - - lélek, spirituális, spiritualitás,

Amikor hosszabb időre ragadtam bele a mátrix forgatagába, és kevesebb figyelmem jutott a lelkemre, akkor a következő kérdéseket szoktam feltenni magamnak, hogy visszaállítsam a felborult belső egyensúlyt:

Ki vagyok én?

Miért vagyok itt?

Mi tesz engem teljessé?

Mi az, ami igazán értékes a lelkemnek?

Mitől érezhetném magam szabadabbnak?

Mi az a nagyobb cél, ami túl mutat az énemen, és ami hajt, ami miatt még itt vagyok?

Hol van bennem esetleg kibillenés?

Miben és hogyan korlátozom magam? Hol és mivel kapcsolatban jelenik meg bennem félelem?

Vannak kérdések, melyekről úgy tűnhet, elég egyszer megválaszolni őket, pedig ez nem igaz. A spirituális úton, a saját ösvényünkön, rengetegszer tágulunk és változunk. Ezek a kérdések nem csak újra közelebb visznek minket az igazi önvalónkhoz, hanem, egy egyfajta önellenőrzést is adhat számunkra. Vajon, még mindig az a vágy, az a küldetés visz minket előre, amitől korábban megdobbant a szívünk, vagy már azt kinőttük, fejlődtünk akkorát, hogy inkább már új horizontok felé vennénk az irányt? De az is lehet, hogy fokozatosan, mindig, egyre jobban fog csak kikristályosodni előttük az út.

Persze, nem szükséges mindezt túlmisztifikálni. Lehet, hogy pontosan elég annyi is, hogy egyszerűen csak egyet hátralépsz, hogy egy picit a jelened tapasztalatai mögé tekinthess. Miért vagy ott ahol, miért pont azokban a szituációkban. Mi a tapasztalatod, a megélésed, a felismerésed? Mit érzel és gondolsz, miket hoz fel belőled az aktuális időszakod? Egyáltalán képes vagy “csak”megélni ezeket a tapasztalatokat, vagy ellenállsz, harcolsz?

És ha már a sűrű napokról szó esett, talán még fontosabb, hogy…

Szánj időt, a napi összegzés. De ez mindig fontos. Nem csak akkor, ha elvesztünk az anyagi világ dolgaiban!

Amikor még nem vagyunk elég tudatosak, akkor legtöbbször robotpilóta üzemmódban éljük az életünket. Képzeld, erről van is már egy ideje egy tanulmány, miszerint, az emberi agy, körülbelül, olyan 35 éves korára, olyan szinten van áthuzalozva programokkal, öntudatlan, napi cselekedeteink összességével, hogy egy átlagos ember, aki nem tudatosan van jelen az életében, az valójában, nap mint nap, egy robotpilóta üzemmódban él. Félelmetes nem igaz? És szinte már hihetetlen.

Pedig, gondold végig, pusztán csak a reggeledet, hogy mennyire sok rutin -cselekedet, -gondolat és érzés jellemzi. Csak a felébredésed, és a munkába indulásod közötti időszakodban.

Mindez a rutin, ez robotpilóta üzemmód, éveken át begyakorolt, tudatalatti programozó munka során jött létre az elmédben.

Amikor ezen változtatni szeretnél, amikor elindulsz a tudatosodás útján, nem kisebb feladatod lesz, mint ezt a zsigerből működő, zombie programot átírni.

Na, de nem akartam a kedvedet szegni, ez ne riasszon meg, közel sem lehetetlen, de tudatosan felépített és kitartó, rendszeres gyakorlás szükséges ahhoz, hogy felülírjunk egy régi programot és a helyébe új szokást ültessünk.

Legyen tudatos házi feladatod, hogy összegzel a nap végén. Ezt meg kell tanulnunk beépíteni, hogy annyira természetes legyen, mint az, hogy reggel az első dolgod a mosdóba menni, ha kell, ha nem.

Az esti összegzés is legyen ennyire fontos, és alapja, a lefekvésed menetrendjének. Akár tedd ezt az elalvás előtti pár percben, kényelmesen. Nézd meg, milyen gondolatok, érzések, szituációk maradtak meg benned a napból? Menj végig a napodon, reggeltől estig sorban. Van olyan szituáció, konfliktus, ami még feszít? Járd egy picit körbe, ne vidd át a másik napra a feszültséget. Nézd meg a viselkedéseidet, a reakcióidat, a cselekedeteid mögött megbújó szándékokat, esetleg félelmeket, melyek a napod során felbukkantak.

Hidd el, ha csak egy valamivel szeretnél gyorsan és minőségi változást tapasztalni az életedben, akkor ezt fogadd meg, és összegezz minden este. Nem fogod megbánni. Sokkal tisztább, tudatosabb és harmonikusabb lesz az életed.