Romlott hús a Michelin csillagos étteremben

Keringett anno egy olasz mondás: Ha látsz egy tetőtől-talpig hibátlanul felöltözött férfit, akkor az olasz. Ha látsz egy majdnem ugyanilyet, de a cipője ronda, az pedig fix, hogy német.

A mondás mára azon a változáson ment keresztül, hogy a német szó helyét átvette a magyar. Most aztán lehet ólmot küldeni a fülembe, megvakíttatni, felnégyeltetni, vagy… lehet egy pillantást vetni mindenkinek a saját kis lábbelijére! Le merném fogadni, hogy a mondás nagy százalékban igaz, de természetesen maximális tisztelet a maroknyi kivételnek. A férfidivat világában eltöltött jó pár évem során módomban állt megfigyelni, hogyan változik pozitívan az egyes ruhadarabok hazai megítélése. Korábban az ing is hasonló mostoha szerepre volt kárhoztatva, mondván: az úgysem látszik, és mekkora tévedés volt az is. Ahogy azonban mára - szerencsére - benyomult a mindennapokban öltönyt viselő urak fejébe a kék és a fehér színű ing mellé a lila, a fekete, a szürke, a rózsaszín és még sok-sok társuk, annyira nem sikerül a jól megérdemelt pozíciót elfoglalnia a cipőnek. Elképesztő, hogy mennyire szeretnénk „megúszni” a cipőt, de ugyanakkor a minden helyzetre való alkalmasságot is elvárjuk tőlük. Még az egyébként öltönyre/ingre/zakóra relatíve sok pénzt áldozni kész emberek is nem egyszer valami Bangladesben összetákolt, varrás helyett igénytelenül ragasztgatott, gumitalpú műbőr vacakban róják az utat, cipőnek nevezett lábfej borításokban, amelyek párjukat uszkve 12 990-ért ritkítják.

Megmondom őszintén, hogy ha már lúd, legyen kövér: inkább el tudok fogadni egy teljes életnagyságában kifogástalanul igénytelen palit, aki minden egyes részletre odafigyelve, csípőből hozza a csövest, mint egy egyébként jó megjelenésűt, de borzalom cipővel. Olyan ez számomra, mintha a Michelin csillagos étteremben az abrosz alatt ott figyelgetne szép csendesen egy csodaszép, zöldpenész takaróba burkolózott, romlott hús szeletke. Ugye, hogy elmegy az ember kedve az egésztől? A dolog egyébként a cipővel (de ide sorolhatnám a többi kiegészítőt is) éppen fordítva működik. Ha látok egy embert, aki első ránézésre kissé furcsa öltönyben mozog, de a cipője makulátlan, rögtön elkezdek azon filózni, hogy vajon nem ítélkeztem-e túl elhamarkodottan a ruhák felett?

Fentebb említettem már egy félmondattal a cipővel szemben támasztott túlzott elvárásokat. Meg kellene érteni egyszer és mindenkorra, hogy egy kézzel varrott, bőr talpú, kézi festésű cipő nem alkalmas a frissen lesózott, havas latyakban való gázolásra. Akkor nyugodtan tesztelje otthon a Zsolnay hagyatékot a 2 éves csemete, és tanulja meg bátran azon, hogyan is működik a Föld nevű bolygón a gravitáció. Ja, hogy azt már nem? Neki valamiért műanyag bébi tálkát nyomunk a mancsába? De tényleg miért is?

És még egy nagyon fontos tanács: legyen otthon legalább egy egész alakos tükör, hisz ne feledd, az utcán nem csak deréktól felfelé látszol.

Kun Gergely

http://gardrob.postr.hu/

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!