Sose szégyelld azt, aki vagy

Lehetnék én a tökéletesség, mindig jól néznék ki, a sminkem is mindig alkalomhoz illő lenne és a ruhám is makulátlan és egy árva plusz kiló se lenne rajtam. A bájos mosolyom ékszerként ragyogna mindenkire, a beszédem választékos lenne és kifinomult, mindig lenne egy jó szavam mindenkihez és olyan kecses lennék, akár egy gazella.

Még elképzelni is bájos és ténylegesen isteni dolog lehetne, ha így raktak volna össze az égiek. Sajnos vagy akár nem sajnos én aztán meg vagyok áldva a két darab bal kézzel és lábbal. Szerintem túl sok szaladt szórakozottságból és jókedvből amikor alkottak. Sokszor azt sem tudom milyen nap van. Szerdán nagyon meglepő, hogy nem hétfő van és pénteken megszólalok, hogy jó lenne ha már péntek lenne. Elfelejtek ezt azt, többek között néha a táskámat otthon hagyom az összes iratommal és pénzemmel, máskor majdnem papucsban indulok el dolgozni.

Addig tudok nevetni, míg a könnyem kicsordul és bármikor benne vagyok az őrültségben. A humorom inkább fekete és szarkasztikus, de aki nem értékeli, azzal inkább nem poénkodok, nem kenyerem megbántani másokat. Ténylegesen el bírok esni a saját lábamban, a kivételezettek ilyet csak vígjátékokban látnak, de én biztosan állíthatom, hogy lehetséges. Ahogyan az is, hogy egy másfél méteres távon belül kificamítom a bokám. Amikor valamilyen alkalomra készülök, egy ideig minden rendben, de akinek kitörik a sarka vagy elszakad a ruhája, esetleg leeszi magát, az egészen biztosan én leszek.

Sokáig bíztam benne, hogy majd az idő megoldja és minden rendben lesz, olyan leszek majd egyszer, mint minden normális ember. Az idő nem segített, de rávilágított arra, hogy csodát hiába várok. Sokszor kicsit lépek egy lépcsőfokon és megbotlom vagy észre sem veszem a lépcsőt.
Tudom, hogy nem csak én élek így a világban és ez nem átok, inkább fejleszti a humorérzéket. Rettentő jókat tud nevetni az ember saját magán, amikor már elfogadta ezt a furcsaságot és nem jön zavarba.

Kedves nők, akiknek megadatott az, ami nekem nem. Legyetek nagyon büszkék magatokra, hiszen titeket mi tátott szájjal nézünk, ahogy tökéletesen mozogtok és jelentek meg. Számotokra ez természetes, mi pedig el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi erőfeszítésünkbe kerülne, ami nektek zsigerből megadatott. Örülök, hogy ilyen sokszínűek vagyunk mi nők. Mindenkinek meg van a maga bája és mindegyikünk szerethető valamiért. Legyél tökéletes, dilis, csapongó, szolid, visszafogott, karcsú, telt, érett vagy akár még éretlen, teljesen mindegy. Tanuld meg szeretni saját magad, találd meg azt, amire büszke lehetsz, töltődj fel, de sose szégyelld azt, aki vagy.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!