Eljárt az idő felettem - megőszültem, görnyedtebb lettem, ráncok tarkítják a testem – de kincsekkel teli a szívem. Sok mindent láttam, sok mindent megéltem, egyre csak teljesebbé váltam. Bölcs talán azért vagyok, mert jártam már arra, amerre te jársz most.

Viszont sok dolog van, amit én nem értek. Nem értek a felsőoktatási rendszerhez, nem értem hogyan randizik a fiatalság manapság, nem értem a technika bonyodalmait: pont ezért, rengeteg a kérdésem. Meg szeretném érteni, ezért mesélj nekem, kérlek, segíts nekem. Lehet, hogy lassabban fogom megérteni azt, amit mondasz. Lehet, hogy lépésről lépésre le kell majd írnod nekem, hogyan kapcsoljam be a számítógépet. De nagyon meg szeretném nézni az unokám fényképeit az interneten, így ha nehéz is, megtanulom, akármit is tanítasz nekem.

Olyan csendes ez a ház: szinte csak a falióra kattogását hallom napközben, így amikor felhívsz, szívesen beszélgetnék veled. Egész nap el tudnám hallgatni, hogy mi történt veled, hogy hogy van az egészséged, minden rendbe van-e veled. És ha megkérdezel, én is szívesen mesélek neked. Bár nem történik velem olyan sok minden, mint veled, azért örülök, ha netán megkérdezel, érdeklődsz felőlem.

Annyira szeretem, amikor itt vagy, velem vagy, körülöttem vagy. Nem tudok nyugton ülni ilyenkor, mert csak azon jár az eszem, mit adhatnék neked. Sütöttem, főztem, szívesen csomagolnék is, de mondd, mivel kínálhatnálak most meg? Csak ne rohannál folyton - de tudom, sok a dolgod. Nekem kicsit másképpen telik az idő, mint neked. Tudod van, hogy összefolynak a napok, hogy majdnem mindegy, hétfő van-e vagy kedd. De azt mindig tudom, hogy mikor van a szülinapod, vagy a névnapod, és emlékszem minden fontosra, amiről meséltél nekem. Általában pontosan tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy láttalak, mert ennyire vagy fontos nekem, ennyire meghatározó nekem, ha láthatlak egy kicsit téged. Jöhetnél gyakrabban, bármikor szívesen veszem.

Szeretem, amikor jó idő van kint, mert olyankor nem csak a szoba bezártsága marad. Igaz komótosan, de sétálgatok, és élvezem a friss levegőt, a természetet. Kiállok az utcára, beszélgetek, elnézelődőm, engedem, hogy teljen a néha végtelennek tűnő idő. Félre ne érts, mindig elfoglalom magam, tennivaló mindig akad bőven. Nem neveltek tétlennek, szinte azt sem tudom, hogy azt hogyan lehet. Szorgos vagyok, amióta az eszemet tudom, mindig is dolgos volt a kezem – már gyerekkorom óta dolgosan élek.

• élet időskor lélekhangok nagyszülők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!