Nem győzöm elégszer elmondani, hogy mekkora ajándék vagy a számomra, mert szeretem azt az embert akivé melletted válok. Egy sokkal jobb emberré napról napra, de ezt te is így érzed, hisz látom rajtad az életed is rám bíznád. Napról napra egyre jobban erősödik bennem ez az érzés, és minden reggel amikor felkelek hálát adok az égnek, hogy te vagy nekem!

Sosem éreztem ehhez foghatót. Ezt pedig nem vagyok rest minden egyes nap elmondani neked, de te sem fukarkodsz ennek a kimutatásával. Az évek alatt kialakult közöttünk egy olyan mély és megrendíthetetlen barátság a szerelmünk mellett, amelyet kevesen tudhatnak magukénak. Alig várom, hogy megoszthassam veled a hátralévő életemben minden egyes titkom apránként.

És a te szemedben is őszinte a kíváncsiság, te is alig várod hogy hazaérj és elmeséld milyen napod volt és hogy mire gondolsz. Tudod, hogy nálam biztonságban van minden amit mondasz, nem élek vissza vele és én is tudom, hogy sosem élnél vissza az én dolgaimmal. Őszinte szeretet kapcsolat van közöttünk, játszmáktól mentes, érett kapcsolat a miénk. Szinte épphogy hazaértél, alig vetted le a cipőd és már a terveidet ecseteled, a szerinted gyerekesnek tűnő álmaidat, hogy hogyan fogod azokat megvalósítani és ez az őszinte lelkesedés - ami bennem is ott él legbelül - lenyűgöz, és magával ragad. Tápláljuk ezt a tüzet egymásban, én pedig csillogó szemmel hallgatom a terved összes részletét a kanapén ücsörögve.

Közben mosoly ül ki az arcomra, mert mikor izgatott vagy, megjelenik egy piros folt oldalt az arcodon. Iszom minden egyes szavadat, ahogy hadonászol a kezeddel beszélgetés közben és elmutogatod közben lelkesen, az ötleted amit a részletekbe menően el is játszol, mintha Activityznénk. Felkacagok és rám nézel majd kicsit sértődötten elhallgatsz. De tudod nem rajtad nevetek, csak olyan vicces vagy, amikor így beleéled magad a dolgokba. A jobb kezeden a mutató ujjad ilyenkor szabályosan remeg attól ahogy beleéled magad a dolgokba és hadonászol. Összenézünk azzal a mi kis közös cinkos nézésünkkel, amelynek a jelentését csak mi ismerjük. „Már megint nem veszel komolyan!” Azzal a sármos kis mosollyal az arcodon, félig megsértődve persze, de annál kevésbé tudok ellenállni. Már hogy ne tudnálak komolyan venni.

Aztán nevetünk mindketten olyan jóízűen ahogy csak veled tudok, de ha tudnád mennyire szerencsés vagyok, hogy egy olyan társam van az életben, aki cinkosom minden őrültségben ebben a veszélyes világban, egy percre se hinnéd el, hogy rajtad nevetek! „Hisz tudod, hogy nem rajtad nevetek.” Aztán azzal a huncut kis mosollyal letelepedsz mellém a kanapéra és azt mondod: „Hogyan is tudnék erre a cuki nézésre haragudni.Tudom, hogy csak azon nevetsz ahogy előadom az egészet. Na gyere sétáljunk egyet. Jaj. Majdnem elfelejtettem, hoztam neked virágot. Megláttam kint ezt a szép pipacsot és gondoltam örülnél neki.” Bárminek örülök, amit tőled kapok, még egy koszos ásónak is örülnék, mert tudom hogy tiszta szívből adod! De így, hogy figyelsz rám és tudod minden tőled kapott apróságnak örülök, még szorosabbá teszi a mi kapcsolatunkat. Ezzel vízbe is tettem a virágot – a legszebb virágot, majd elindulunk sétálni és eltűnünk a fülledt nyári estében a Duna parton.

További írásaimat a weboldalamon olvashatod.

• érzelmek lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!