Szeretlek, de nem lehetek melletted

Egy férfi és egy nő megismerkedése, és egy kapcsolat felé indulása, mindig a legszebb és legizgalmasabb időszak. Finoman puhatolózunk, hogy milyen a másik, mire vágyik és mi az, amiért pont minket választ. Romantika és szenvedély, ez mozgat mindenkit, pont annyira, mint a filmekben.

Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy az életben nem mennek mindig így, ilyen egyszerűen a dolgok. Sajnos vannak olyan emberi kapcsolatok, ahol bár vannak érzelmek, de mégsem lesz „happy end” a történet vége. Persze, azt is szokták mondani, hogy a szerelem mindent kibír, és az igazi érzelmek erősebbek annál, hogy az akadályok vagy a körülmények felőröljék. Azonban sajnos ez nem mindig igaz. Van úgy, hogy szeretünk valakit, de tudjuk jól, hogy hiába van ez így, nem bírná el azt, ami a mostani életszakaszunkban benne foglaltatik. Ergo, mint kapcsolat, csúfos halált halna. Hiába vonzzátok egymást úgy, mint két mágnes, vagy hiába ő az, aki a legapróbb dolgaidat is tudja, akire a leginkább vágysz… Van az úgy, hogy a másikat annyira szeretjük, hogy tényleg le kell tudnunk róla mondani, mert itt, ebben az időben nem lehetünk „mi”.

Szeretlek, de nem lehetek melletted - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - élet, lélekhangok, probléma, szerelem,

A legnehezebb ebben a történetben az, hogy mindezt beismerjük magunknak, aztán idővel majd neki is. Mert hát mégsem olyan könnyű oda állni elé és azt mondani „hello, szeretlek, de nem lehetünk együtt…”. Mert a szeretet és a másik utáni vágyódás nagyon tud küzdeni bennünk az eszünk ellen. Egyszer valaki nem is olyan régen azt kérdezte tőlem, hogy „Mit gondolsz, az emberek olyannak látnak, amilyennek beállítod saját magadat?” Azt feleltem, nem tudok erre válaszolni, mert engem nem lehet ilyen könnyen meggyőzni, én meg akarom tudni, hogy a másik milyen, és nem az alapján, amilyennek ő beállítja saját magát, de valószínűleg az emberek többsége mégis ezt teszi.

Mindenki hordoz magával egy nagy puttonyt, amibe belepakolta a sérelmeit, a nehézségeit, gondjait és fájdalmait, múltjából vagy jelenlegi élethelyzetéből. Viszont sokszor, amikor elvakít minket a szeretet és a vágy, azt hisszük a másiknak is természetes a mi kis puttonyunk cipelése. Persze, nyilván ha viszont vagyunk szeretve, akkor a másik fél talán még akarja is, hogy kivehesse részét a nehézségeink megoldásából, de ez nincs így jól. Nem hogy, nem természetes, de nem is tehetjük ezt meg azzal, aki igazán fontos nekünk. Ahogy egyre több kapcsolaton vagyunk túl, és egyre nagyobb tapasztalattal rendelkezünk, bizony rá kell jönnünk arra, hogy mikor engedhetjük be az életünkbe a másikat, felelősséggel, mert igenis ezt felelősséggel kell megtenni. Túl sok terhet róni a másikra, azért mert szeretjük, hatalmas önzés, de az is bizonyos, hogy a boldogság mindenkinek alanyi jogon kijár. Valahogy úgy képzelem el, hogy ki kell alakítani egy olyan kiskaput, ahol mindkettőtöknek szabad az átjárás, de csak óvatosan addig, amíg stabillá nem válunk, és teljesen oda tudjuk tenni önmagunkat valaki elé. Mert nincs annál rosszabb, amikor azt látod, hogy az, akit szeretsz, és akiért mindent megtennél, boldogtalanná, gondterheltté és küszködővé válik melletted.

Törekedj arra, hogy egészet alkoss önmagad, és amikor az életed nyitott lesz a befogadásra, akkor teljes szívvel állj a másik elé.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.