Nem szerettem volna olyan férfiakba energiát fordítani, akik mellettem még 10 másik nővel írogatnak, aki viszont valóban rám figyelt, és megvolt az összhang, ott tuti kiderült valami turpisság. Biztosan állíthatom, hogy nem voltak magas elvárásaim, bár sajnos úgy tűnik, az őszinteség és a tisztesség a mai Világban már luxus termék.

Sosem volt szerencsém az élet egyetlen területén sem, így az sem kizárt, hogy csak nekem sikerült belenyúlnom a társkeresésnél is olyan kivételes esetekbe, amikor utólag derült ki, hogy nem csak a munkahelye, de még az ország sem stimmel, amit lakóhelyének megjelölt. Elképzelhető, hogy túl naiv, hiszékeny ember vagyok, de mindent összevetve a 3 évig tartó szingliségem alatt többszöri próbálkozás alkalmával mindig oda jutottam, hogy pár nap után megcsömörlöttem az online ismerkedéstől.

Én dolgoztam azon, hogy tisztában legyek önmagammal. Én nem szerettem volna senkinek az ego-simogató trénere lenni, és végképp nem akartam az energiám olyan chatelésekbe fektetni, ahol másnap arra sem emlékszik a telefon túl végén lévő fél, hogy hány éves vagyok. Nem akartam szerető, sem pszichiáter lenni. Tudtam, hogy ha valaki egyszer majd belép az életembe, lesz csomagja, ahogy nekem is, és csiszolódni is szükséges, de mindig is úgy gondoltam, hogy nőként számomra fontos, hogy feltudjak nézni egy férfire. Nem az egzisztenciájára, nem arra, hogy tökéletes, egyszerűen csak arra, hogy legalább annyi erő van benne, megugrani a mindennapokat, mint bennem, és azért az sem hátrány, ha tud helyesen írni.

Végezetül pedig mire jutottam?

• Menthetetlenül hittem abban, hogy létezik valaki, aki hasonlóan gondolkozik, mint én, de kiegészít a különbözőségekben. Aki marad, és nem menekül. Akit a sors nekem szán, mindenféle erőlködés, sorszámhúzás és társkereső applikáció nélkül.

Valószínű fontos tényező volt az is, hogy sosem akartam mindenáron valakit.

.. így aztán a legváratlanabb helyről talált meg a szerelem.

• anyaság szingliség társkeresés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!