Teljesen kezdő balett óra felnőtt fejjel

Kiskoromban a szüleimnek köszönhetően elég sokat mozogtam, ha jól emlékszem, a balett volt az első, amit gyakoroltam több-kevesebb sikerrel, majd évekig néptáncoltam, kosárlabdáztam, eközben kipróbáltam az rsg-t és úsztam is. Az életem természetes része volt a mozgás, nyolcadikos koromig a hétköznapokon legalább négy estét tánc vagy tornateremben töltöttem. Gimiben atletizálni kezdtem és futóedzésekre, illetve versenyekre is jártam, közben pedig jazz balettoztam. Majd pedig jött az egyetem, a költözés, és mintha ezzel mindent elvágtak volna, tipikus lusta egyetemista lettem.

Persze voltak fellángolásaim, volt olyan félév, aminek gyakorlatilag minden napját edzőteremben töltöttem, de ezt leszámítva azt hiszem annak az egy dolognak köszönhetem, hogy még nem vagyok háromszor ekkora, és képes vagyok fel és lemenni a lépcsőn, hogy alapvetően nem csak ülőmunkát végzek, így naponta átlagosan 8-10 km-t megteszek gyalog. Az utóbbi hónapokban kezdett el ez igazán zavarni, és most nem is arra gondolok, hogy ne lennék elégedett az alakommal, vagy problémám lenne azzal, amit a mérleg mutat, hanem egyszerűen csak hiányzik a mozgás az életemből. Az, hogy rendszeres legyen, az, hogy azt érezzem, hogy elfáradtam, vagy azt, hogy izomlázam van. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy kezdek valamit ezzel a problémával, és megkeresem a tökéletes mozgásformát, ami minden szempontból kielégít.

Nem szeretettem volna egyszerűen csak edzőterembe járni, mert úgy érzem, hogy az nem köt le eléggé, hiába van ott az a sok gép, és hiába tudom gyakorlatilag az összes izmomat megmozgatni a segítségükkel, úgy gondoltam, hogy valami másra lenne szükségem. Ekkor jutott eszembe, hogy egyszer már szerettem volna felnőtt balett tanfolyamra járni - azonban csak olyan helyet találtam, ahová már szeptember elején be kellett volna iratkoznom ahhoz, hogy teljesen kezdő csoportba tudjak járni – úgyhogy talán ismét utána kellene néznem ennek. Így történt, hogy találtam egy iskolát, és egy teljesen kezdő tanfolyamot, ami három nappal később már el is indult.

Teljesen kezdő balett óra felnőtt fejjel - - - balett, felnőtt balett, mozgás, sport, tánc,

Butaság lenne azt állítani, hogy nem izgultam, mert rettenetesen. Először is, fogalmam sem volt róla, hogy mégis mit kellene felvennem. Szerencsére nem túl bonyolult, és még csak nem is hosszú a szükséges ruházat listája:

feszülős felső, függetlenül attól, hogy milyen hosszú az ujja
tánccipő, csepptalpas balett cipő
feszülős nadrág

És persze valami, amivel szorosan össze tudja fogni az ember lánya a haját, hiszen nem túl szerencsés, ha a hajunk igazgatásával kell foglalkozni az óra közben.

Érdekes módon semmiféle badar tévképzetem nem volt azzal kapcsolatban, hogy jövő évben netán már én fogom táncolni a operaházban a Diótörő egyik főszerepét, sőt, meglehetősen reálisan láttam az esélyeimet, és meggyőződésem volt, hogy már az első óra után csökkenni fog a lelkesedésem. Azonban ennek éppen az ellenkezője történt, ugyanis ahogy beléptem a táncterembe, és megláttam az egész falat beborító tükröt, illetve a rudat, a többi hasonlóan megszeppent táncostársam, tudtam, hogy ebből csak valami egészen jó sülhet ki. Meglepő módon a lépések és a pozíciók nevére egészen jól emlékeztem még a gyermekkori balett óráimról, illetve bármennyire is távol állt mostanában tőlem a rendszeres mozgás, és a legkevésbé sem nevezhetem magam egyelőre (!) hajlékonynak, leírhatatlanul élveztem az első órát. A mozdulatok, a zene, illetve a könnyed nőies báj hangulata, ami körüllengi az egész órát, mind-mind magával ragadó, így alig vártam, hogy elteljen egy hét, és ismét tanulhassak valami újat. Eddig mindössze három balett órám volt, viszont úgy érzem, hogy ennyi idő alatt is nagyon sokat fejlődtem ahhoz képest, ahonnan indultam, illetve sokkal jobban és vidámabban érzem magam a hétköznapokon. Nem állítom, hogy nincsen minden alkalom után rettenetes izomlázam, hogy nem szoktam elfáradni, és hogy nem érzem időnként egy-egy tánclépés közben a tükörbe nézve, hogy „mégis mit keresek itt?”, azonban úgy gondolom, hogy a rengeteg öröm, amit a belettnak köszönhetően érzek, kárpótol ezért.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kovács-Vass Réka

Érdekel az emberi kommunikáció és a pszichológia, mindemellett minden, ami kreativitást és fantáziát igényel. Imádom a filmeket és a sorozatokat, amikről szívesen írok is, illetve úgy gondolom, hogy a világról való tanulás, tájékozódás, és a lelki fejlődés legjobb módja az utazás. Szeretem folyamatosan bővíteni a gasztronómiával, divattal, és szépségápolással kapcsolatos ismereteimet, amikről örömmel meg is fogalmazom a véleményem.