Úgy is venni fogjuk előbb vagy utóbb – Toyota RAV4 Plug-in hybrid

A Plug-In hybrid vagy rövidebb nevén PHEV kizárólag gazdasági szempontokat nézve egy zsákutca. Ha kizárólag elektromos hajtással közlekedik vele egy autós, akkor jellemzően 100.000 kilométert kell autózni azért az élményért, amelyet ezek az autók kínálnak. Presztízs szegmensben, ahol van pénz lóvéra azt mondom megértem, hiszen a zöld tudat kifelé mutatása minden pénzt is megér, de a Toyota vásárlók nem ilyenek. Akkor miért?

A válasz egészen egyszerű, mert el fog jönni az idő, hogy nem lesz választásunk, ha a belvárosban akarunk közlekedni. Vagy villanyautóval tehetjük majd meg, hogy a lokális CO²kibocsájtást csökkentsük, vagy veszünk egy többfunkciós autót, amely képes arra, hogy kizárólag árammal hajtva értelmezhető távolságot tegyen meg. Ez a technika ma még nem olcsó, meg kell fizetni azoknak, akik úttörő szerepre vágynak. A Toyota mellett pedig érdemes ilyen szempontból letenni a voksot.

A full hybrid hajtás mellett, ahol megkérdőjelezhetetlen előnyei vannak a nagy japán márkának, megjelent tehát a PHEV is. Nem kell megijedni, előre szólok, roppant magas felárat kérnek érte, másfelől viszont igazán jó.

Ahogy imént írtam, a plug-in hybrid egy kiváló öszvér megoldás azok számára, akik úgy szeretnének környezettudatosan autózni, hogy közben nem zárják ki a hosszabb utazások esélyét. Természetesen a legújabb elektromos járgányok súrolják az 500km-es valós hatótávolságot, amelyet nagyon kevés alkalommal tesz meg egy átlag autós egyetlen nap alatt. Viszont ugyanez az átlag autós azért néha-néha elmegy nyaralni, síelni vagy meglátogatja ottalvás nélkül a vidéki nagymamát. Ezekben az esetekben viszont nem elég az 500km. Jól jön vagy egy második autó, amelyik nem elektromos, vagy ha erre nincsen már anyagi keret, akkor 2:1 -ben megoldás alapján konnektoros hybridet vesz a család. Ez utóbbi a napi munkába járáshoz, gyerek suliba cipeléséhez tökéletesen elegendő áramot képes magába rejteni, ha pedig tovább akarunk nyújtózkodni, akkor ott van a jó öreg benzinmotor, mint biztos megoldás.

A fenti forgatókönyvet maxolja ki a Toyota RAV4 PHEV. Egy kisebb (40Le) és egy nagyobb (136Le) villanymotor mellett kapott helyet a 2,5 literes benzinmotor, amely immáron 185 lóerős teljesítménnyel kápráztat el bennünket. Az összeteljesítmény tehát 300 fölötti, pontosan 306 paci. Így akár 6 másodperc alatt röpíti 100-as tempóra az 1900kg feletti és nyilván nem légellenállás bajnok Toyotát. A gyorsulás remek, de nem ez a legjobb a RAV4-ben. A villanyautózás előszobáját jelentő hybrid autónál ugyanis a legkomolyabb műszaki információ a hatótáv. A 18,1kW -os akkumulátor segítségével ugyanis a tesztelt autónk könnyedén képes 70-80, de megfelelő használat mellett 90 kilométer megtételére. Ez pedig simán elég egy átlag napra.
A nálunk töltött egy hét alatt meglehetősen sokat járkáltunk az autóval. Nem mindig volt lehetőségünk a töltésre, de így is 3,8 literes átlaggal adtuk vissza a terepjárót. Ez pedig valóban hihetetlen alacsony és zseniális.

Relatív hosszú elektromos, illetve plug-in tapasztalat alapján azt tudom mondani, hogy a RAV4 volt az első ideális PHEV, amit tesztelni volt szerencsén. Egy multifunkciós túrabakancs tud válni belőle, ha a megtett kilométereink zömét városban fogjuk megtenni. Hogy ez megvalósuljon, mindenképpen szükséges, hogy otthon és/vagy a munkahelyen minden nap tölteni tudjuk a járművet. Nem mennék bele abba a játékba, hogy az utcai töltőkre hagyatkozzak. Persze menőn hangzik, hogy milyen töltési időt lehet ezeken az oszlopokon elérni, de nem menő, ha mellé tesszük, hogy mennyire pofátlanul drágán kínálják az áramot. Nem tudom véresre dörzsölni nagy szomorúságomba a szemem, hogy mennyibe került a telepítési költség, mert a benzinkutak telepítése még drágább és ott sem érnek 5x-ös árat a benzinért (valójában az állam kaszál le ott is egy csomó adót, nem az üzemeltető, aki a befektetést végezte). De nem csak az ár, hanem a macera miatt sem hiszek az utcai töltésben, különösen PHEV esetében, ahol RAV4 esetében is maximum 90km áram fér a „tartályba”. Ezért külön rohangálni nem érdemes.

A megoldás tehát az otthoni/munkahelyi konnektor, ahol persze lassan fog „telecsorogni” elektronnal, de legalább olcsó és ráadásul nem vesz el plusz időt, hiszen töltés közben alszunk vagy dolgozunk. Ha előbbit tesszük a munkahelyen az a legideálisabb megoldás meglátásom szerint.

A RAV4-ben a sok aksi ellenére, amely a padlólemezhez került, szinte alig kell kompromisszumot kötni. A csomagtartó 490 literes és még az ülések lehajtásával is sík felületre pakolhatunk.

A középkonzolon elhelyezett üzemmód kapcsoló segítségével tisztán elektromos üzemmód, hagyományos hybrid, adaptív és töltésmentő mód között választhatunk. Kifejezetten ideális elosztás, amely az elején megszokást igényel, hogy a megfelelőt válasszuk, de utána rutinszerű, mint bármely más funkció használata. Ez utóbbiból, mármint a funkciókból, bőven akadt a tesztautóban. Gyakorlatilag minden extra megtalálható volt a RAV4-ben, amely szem-szájnak ingere. Nagyon jó volt vezetni a RAV4-et. Megszerettük a tesztidőszak alatt.

A PHEV tehát egy jó alternatíva. Drága, talán sosem térül meg, de amit kínál az biztosan környezetkímélő és funkciójában is megfelelő megoldás, ha nem vagyunk lusták és folyamatosan töltjük az autónkat. Ha őszinte akarok lenni, ezen a ponton vannak egyedül kételyeim, hogy ezt mindig, mindenki meg fogja-e csinálni. Ha esik, ha fúj bele kell rakni az áramot, jellemzően naponta. De ez is valószínű az életünk része lesz, mert a törvényhozás ebbe az irányba fog kényszeríteni.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.