Ülés - a pszichológus szemével

A pszichológusom nevetve mondott tegnap a szakmájukból adódó tudásuk kapcsán felmerülő poént, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv egy gyerek számára, ha mindkét szülője pszichológus.

Nyilván volt benne némi él, de csak arra akart rávilágítani, hogy nincsenek a tévedhetetlenség birtokában. Ami nyilván nem tévesztendő össze azzal, hogy a tudásuk képes segítséget nyújtani a felgyülemlett, rosszul rögzült minták elsimításában. És hogy ez nem egzakt tudomány, mert hiába adott egy felmérés, hogy egy módszer pl. az esetek többségében működik, az nem jelenti, hogy mindenképpen rá lehet húzni az adott szituációra. És számomra pontosan ez a szemlélet meggyőző. Hogy tudom, nem egy olyan ember ül velem szemben, aki az Areopagoson ücsörögve képzeli magát, hófehér tógában, a mindentudás birtokában tetszelegve.

És ezenkívül azt is érdemes megjegyezni, hogy a világnézet alapvető hatással van arra is, hogy a kutatási eredmények közül mit és miként sajátítanak/fogadnak el az adott kor eredményeit illetően. Erre pedig nyilván hatással van a korszellem is.

Ülés - a pszichológus szemével - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért -

Példaként hoznám fel azt a fundamentális dolgot, ami az evolúciós eléeletet illeti a tyúk/tojás analógiáját követve, hogy a mai napig egy rakás különböző megközelítés és "heves viták" vannak arról a tudósok között, hogy mi volt előbb, az RNS, a DNS vagy a fehérje. A legvalószínűbb teoretikus forgatókönyvnek azt tartják e terület kutatói, hogy az RNS egy ősi formája volt az elsődleges, aztán következett a DNS, és végül a fehérjék. Feltettem a kérdést az openAI néven működő, mesterséges intelligenciával működő chatGPT-nek is, és ugyanez volt a válaszának a lényege. A végén még megerősítve, hogy ez továbbra is csupán bizonyítatlan elméletek halmaza. Valójában a folyamatról fogalmuk sincs. Nincsenek tények. Pedig tudományos eredményről beszélni csak akkor lehet, ha adott folyamat leírható, tesztelhető, és a tesztelés során mindig ugyanaz az eredmény kerül igazolásra.

Számomra az a tiszteletre méltó, ha az illető - legyen az egy autószerelő vagy egy tudományos munkában jeleskedő szakember - nem próbál többet mutatni annál, amennyit a valóságban bizonyítani is képes, és mindezt igazolható módon teszi. Mert azzal nem húzza le a saját hitelességét a retyón.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...