Elgondolkodtató tény, hogy vajon amikor egy férfi és egy nő igazán egymásra hangolódnak – és nem csak az ágyban- akkor miért is nem alkotnak egy párt hivatalosan is? Mi az, ami az ehhez hasonló kapcsolati státuszokat meghatározza? Ez lenne a 21. századi emberek érzelmi, elköteleződési mintája?

Egyedülálló nők és férfiak sokasága választja magának manapság ezt a fajta kapcsolati formát. Egy ideig kérdéses volt számomra, hogy vajon tényleg választják-e? Vagy csak szimplán megrekednek ezen a szinten a másik féllel? Aztán alapos vizsgálódás és tapasztalás után arra jutottam, hogy vannak az úgy nevezett notórius „elköteleződés ellenesek” és vannak azok, akik valóban „önhibán” kívül a dolog rosszabbik oldalára kerülnek, és benne ragadnak ebben a se előre-se hátra szituációban. Természetesen előbbi típusú embereink, akik nincsenek túl nagy barátságban a párkapcsolattal, mint olyannal- nekik ideális is lehet ez a helyzet. Hiszen van is valakijük, meg nincs is. Nem kell magyarázkodni, nem kell kötelező jelleggel megtenni a másikért ezt vagy azt, ellenben kellemes időtöltésre bármikor van emberük. De az a helyzet, hogy istenigazából ez egy baromira töketlen pozíció. Amikor is folyamatosan a környezetünkből kapjuk a kérdéseket: Együtt vagytok? Nem vagytok? Szexeltek? Nem szexeltek? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem?

Ne már! Egyrészt, nem kell mindent megcímkézni, ezt igazolni tudom. Ellenben itt lenne az ideje, hogy az emberek kicsit több felelősséget vállaljanak önmagukkal szemben is. Mert sajnos ezek a se veled, se nélküled kapcsolatok legtöbb esetben megrekednek egy olyan szinten, ahonnan túl messzire nem lehet már eljutni. Kimaxolják, ami benne van - legalábbis ezt hiszik- és utána már csak egymás idejét veszik el. Persze, túl magas a kereslet-kínálat, értem én. De hogyan alakulhatnak ki mély érzelmek, és őszinte kapcsolatok, hogyha folyamatosan hajtjuk ezeket a "sosemvolt" szerelmeket. Azok, akik nem látják be, hogy minden ilyen kapcsolat halálra van ítélve, azok bekötött szemmel járkálnak egy szerteágazó ösvényen. Ugyanis dönteni tudni kell. Ha akarod a másikat, ne sokat teketóriázz, mert sosem lehetsz biztos abban, hogy az, akivel régóta játszod már ezt a „szeretlek is, meg nem is” sztorit, holnap még melletted akar majd lenni - hozzá teszem teljesen értethető módon, hiszen neki is vannak érzései. Mert bizony érzelmileg nagyon bele lehet fáradni abba, hogy nem tudod mit is jelentesz a másiknak. Hogy hányadán is álltok valójában, és hogy mennyit is adhatsz bele önmagadból.

Játék ide, döntésképtelenség oda, állj végre a sarkadra, és döntsd el, mit akarsz! Ha nincs szükséged a másikra, akkor ne vesztegesd az idejét, és persze a sajátodat se- persze tudom ez így kényelmes. De gondolj csak bele, mennyi minden másképp is lehetne, ha végre szembe néznél önmagaddal, és hoznál egy felnőtt, érett döntést az érzelmi életeddel kapcsolatban.

Mert talán az a valaki, akivel már időtlen idők óta húzzátok ezt a játékot, az a valaki sokkal többet jelenthet (vagy jelent), mint gondolnád. Gondolj csak bele, milyen lenne, ha elveszítenéd, és máris megkapod a választ, a fel sem tett kérdésekre.

• érzelmek kapcsolatok lélekhangok se veled se nélüled

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!