A férfinadrág története
A francia forradalom alapjában változtatta meg a férfiak nadrágviselését. Az arisztokrata világ kényelmetlen rövid viselete helyébe az újszerűt, amely később általános lett az utca embere, a kézművesek meg a matrózok alakították ki. A dolgozó emberek, akik vidékről jöttek a fővárosba, hogy erősítsék a forradalmat, hosszú pantallókat hordtak s ezt a nadrágviseletet valóságos jelképpé avatták.
A nemesi rendek „culotte” elnevezésű rövid, nadrágjait a „sans-culotte-ok” hosszúszárú pantallói váltják fel. A forradalom győzelme után az általános divat is behódolt ennek a viseletnek, amely egészen napjainkig a férfi ruhatár egyik legfőbb kelléke maradt. A nadrágoknak újabb praktikus formája jobban alkalmazkodott az új életforma józanságához, természetességéhez és jobban volt hordható a munkánál is. Kezdetben egészen igénytelen kerekded formában, felhajtás nélkül készítették. A társadalmi átalakulás átalakulás a férfiöltözködésben változást hozott. Az ipari fejlődésben szerepet kapott férfiak számára kényelmetlenné váltak a szorosan tapadó nadrágszárak.
Így hát fokozatosan kialakult a csőnadrág hosszúszárú viselete. Talán napjainkban is ilyen kerek csőnadrágot hordana a világ, ha a század elején a Waelsi herceget véletlen baleset nem érte volna. Fehér nadrágban kocsizott egy napra valamiféle versenypálya felé, amikor a váratlanul kitört zivatar alaposan tönkretette a ruháját. Nem volt már idő újra hazahajtani, és a herceg útközben egy divatházban felpróbált egy kész nadrágot és azzal kocsizott tovább. A nadrág a divatház polcán kisimítva sokadmagával hosszú ideje feküdt és középen hosszanti ránc keletkezett, ami a mérték után készült nadrágoknál ismeretlen volt. Rövidesen már az elegáns férfivilág is ráncot vasaltatott nadrágján és egész Európa utánozta e furcsaságot, amely manapság a jól öltözködött férfi külsőjéhez tartozik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez