A hetvenes évek hatalmas változást hoz a Forma-1 életében. Végleg eltűnnek a szivarformák, s a versenyautók az első illetve hátsó szárnyaikkal elkezdenek hasonlítani a mai Forma-1-es gépekre. A biztonság is egyre nagyobb szerepet kap, bár természetesen még hosszú ideig jön látogatóba a pályára a halál.

A hetvenes években szinte egyeduralkodó volt a legendásan megbízható Cosworth motor. Velük csak a Ferrari tudta valamelyest tartani a lépést. A hetvenes évek első világbajnoka, Jochen Rindt posztumusz nyerte meg, mivel az Olasz nagydíj edzésén halálos balesetet szenvedett. A következő évek ezután Emerson Fittipaldi és Jackie Stewart magánháborújáról szóltak. Ezekben az években felváltva lettek világbajnokok. A következő években viszont az osztrákok élő legendája, Niki Lauda, a dél-afrikai Jody Scheckter az amerikai olasz, Mario Andretti és a brit James Hunt domináltak.

Az autók esetén is hatalmas változásokat hozott a hetvenes évek. A szivaralakú kocsik eltűnnek, megjelennek az úgynevezett Ground Effect autók, első és hátsó szárnnyal, egyre nagyobb leszorítóerővel. Egyedi konstrukciók is születtek, mint például a Braham BT46-osa, melynek alvázába ventilátort építettek be, tovább növelve a leszorítóerőt, vagy a Tyrell azóta is megismételhetetlen hatkerekűje. Az évtized végén pedig megjelennek a turbófeltöltős motorok, hogy rövid, de annál sikeresebb pályafutásukat elkezdjék. A hosszú, történelmi pályákat is tovább rövidítették, tovább növelve ezzel is a biztonságot.

• autó Forma-1 sport verseny

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!