A Gillette borotva története

A férfiak egész életükben állandó harcot vívnak arcszőrzetükkel. Hol növesztik, hol levágják, hol divatosan meghagyják egy részét, hol pedig csak simán elfelejtik ápolni. Az állandó háborúság színtere a fürdőszoba, ideje pedig a reggel. Feltéve, ha bejut oda a férfi…

A borotválkozás története során mindenféle eszköz szóba jött borotvaként a kagylóhéjtól a legkülönfélébb állati fogakig (egy tigris kardfoga esetében nem kis áldozat a szépségért). Aztán néhány, eseménytelen évezred elteltével új, korszakalkotó találmány született, amely a borotválkozás terhén volt hivatva könnyíteni. Hogy kinek a nevéhez fűződik az ötlet, soha nem derült ki, a lényeg, hogy valaki rájött: a kés nemcsak a húst, a szőrt is vágja. Az egyiptomiak már tudták, ezt bizonyítják a sírokban talált görbe, rézből és bronzból készült késformájú eszközök, amelyeket a falfestmények szerint borbélyok és orvosok használtak. Más civilizációkban szintén elterjedtek efféle szőreltávolítók, ezek közül néhány bárdra emlékeztet, de alkalmaztak kör alakú fémpengéket is. A szakálldivat lassú - ám korántsem tényleges - háttérbe szorulásával némileg módosult a borbélyok eszköztára is, a nagy áttörésre azonban egészen az 1800-as évek végéig várni kellett, amikor végre megjelent az egyenes borotvapenge. Kevés férfi volt képes egyedül biztonságosan megborotválkozni, pedig a napi borbélylátogatás még költséges dolognak számított. Egyébként az ekkoriban használatos pengék és bronzkori elődjeik közt nem volt jelentős különbség, legfeljebb az anyagukat illetően, az újak ugyanis acélból készültek. A sérülésmentes szőrtelenítés tehát nem volt garantált, hiszen még a népszerű francia pengével is maradandó barázdákat szánthatott fizimiskájára az óvatlan borotválkozó. A cél tehát egy biztonságosabb megoldás feltalálása lett.

Ekkoriban kezdett elterjedni azaz új, megbízhatóbb típus, amelyen az egyszerű élek úgy kapcsolódtak a fogóhoz, mint kapavas a kapanyélhez, ám ez a fejlesztés sem volt tökéletes, mivel a használó még így is megvághatta magát. Szintén gondot jelentett, hogy a borotvákat minden bevetés előtt élezni kellett az erre hivatott bőr fenőszíjon. Amerikában ez idő tájt járta az országot egy utazóügynök és amatőr feltaláló, King Camp Gillette, akinek végül sikerült megoldania ezeket a problémákat. Egy nap, az 1895-ös év valamelyikén Mr. Gillette éppen borotválkozott, amikor villámként hasított át az agyán a forradalmi találmány- egy olcsón előállítható, könnyen élesíthető és cserélhető borotvapenge elkészítésének gondolata. Tájékozódott a termékre vonatkozó esetleges piaci igényekről, valamint tanulmányozni kezdte a pengeélezéssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Hamarosan elkészítette a mindkét oldalán papírvékony, eldobható acélpengét. 1901-ben, hat évvel az első merev mintapéldány megalkotása után, létrehozta az American Safety Razor Company-t. a köszörűsök és szerszámkészítők azonban halva született ötletnek tartották a találmányt, mivel a kor technikai színvonala elégtelennek tűnt egy ilyen, finommechanikai gépeket igénylő termék előállításához. Gillette végül mégis talált valakit, aki hajlandó volt teljesíteni a megbízást, ám az illető nem rendelkezett- az egyébként ekkor még nem is létező- automata felszereléssel, amely a nagytömegű pengegyártást lehetővé tette volna. Aztán William Emery Nickerson, a leleményes kémikus mechanikai tervező beszállt a vállalkozásba és elkészítette a tömegtermeléshez nélkülözhetetlen gépsort. Ő volt az első, aki felismerte a Gillette- találmány sikerének kulcsát, ami az olcsó előállíthatóságban és kiváló minőségben rejlett. 1903-ban, a sorozatgyártás beindulása előtt a befektetők közt létrejöttek a szerződések és megjelent a cég első reklám hirdetése a gazdasági lapokban. Kezdetben Gillette nem vette fel a fizetését, hogy a teljes összeget a találmányba forgassa vissza, ezért arra kényszerült, hogy Angliában, egy másik szervezet ügynökeként keressen pénzt. 1904-ben érkezett vissza az Egyesült Államokba, miután a tengerentúlon megszerezte terméke eladási jogát. Addigra nemcsak Nagy-Britanniában szabadalmaztatta pengéit, hanem Franciaországban, Chilében és Argentínában, később pedig Németországban is. 1909-ben méltán érezhette büszkének magát, hiszen három európai gyárban folyt terméke tömeggyártása. 1915-ben a cég új termékkel jelent meg: egy speciális, nők részére tervezett szőrtelenítővel, mely a Milady Decollete nevet kapta. Mivel a borotva a késő-viktoriánus (szemérmes) időkben került piacra, a reklámszlogenek szövege alkalmazkodott az egyes nemekhez: férfiak esetében borotválkozást, a nőknél csupán bőrsimítás…

Számos átszervezés következett be a cég későbbi élete során; a II. világháború stagnálása után újult érdeklődés volt tapasztalható az európai piac részéről. Mivel a káosz a világgazdaságban is érvényesült, a pengékért nem pénzben, hanem különböző termékekkel (zöldséggel, gyümölccsel…) fizettek, melyet a vállalat máshol értékesített. Ez a szokatlan megoldás segített a Gillette-nek megvetnie a lábát Európa talaján- 1951-ben csak Londonból 5,5 millió dollár áramlott az Államokba, amely a cég teljes évi bevételének több, mint egyharmadát jelentette. Ezt követően a társaság több gyárat nyitott Latin-Amerika néhány országában, így Argentínában, Brazíliában és Mexikóban is. A vezetést azonban aggodalommal töltötte el a Gillette egytermékes vállalati mivolta, ezért megegyezés született két hajápoló cikket gyártó és egy golyóstoll-előállító cég felvásárlásáról. Dacára annak, hogy Gillette számos új termékcsaládot is megjelentetett( dezodorok, ajakírek, bőrkrémek, hajápolók…) a vállalat fő bevételforrását továbbra is a borotvák és a hozzájuk tartozó pengék eladása jelentette, ami az ötvenes évek közepére 200 millió dollárt hozott.

Az évtized második felében a Gillette új fejlesztésekre koncentrált. Erős, gyenge és közepes szőrzet nyírására alkalmas pengéket jelentettek meg, melyeket a szálak vastagságához mérten lehetett használni. Az új, összeilleszthető készülékeken, egy kis pöcök segítségével már az él dőlésszöge is szabályozhatóvá vált. A vállalat azonban ekkoriban egy másik termék tökéletesítésén fáradozott, melynek erényeit 1959-ben maga Eisenhower is magasztalta. Amint a Gillette Blade Super Blue forgalomba került, amerikaiak milliói kezdték osztani elnökük véleményét. Ez egy valóban forradalmi borotválkozási eszköz volt, mely 1938 óta az első teljesen új fejlesztésnek számított. Válaszul a terjedő villanyborotva és a Shick cég által diktált versenyre, a Gillette titokban megkezdte a Super Blue gyártásának előkészítését. Az újítás lényege a szilíciummal bevont pengében rejlett, amely lehetővé tette a szőrzet kisebb nyomással történő eltávolítását az arcról. A termék megjelenése óriási előrelépést jelentett a cég életében, s egyúttal erősítette monopóliumát a konkurenciával szemben. 1960 júliusában, hat hónappal a hivatalos megjelenését követően a cég éves bevételének egynegyedét könyvelhette el kizárólag a Super Blue eladásából befolyt összegből. A Gillette 1961-ben a teljes borotvakereskedelem 70%- át, a duplapengés készülékek eladásának pedig a 90%-át tartotta a kezében. Ez 1962-ben 276 millió dolláros csúcsbevételt jelentett, ami valószínűleg az év legnagyobb amerikai profitjának számított. A vállalkozás stabil pozíciója ellenére egy fenyegető veszély körvonalai kezdtek kirajzolódni.

Az ötvenes évek első felében a borotvapengék legtöbbje hagyományos acélból készült. Ezeket azonban gyors kopásuk és rozsdásodásuk miatt csupán három-négy alkalommal lehetett használni. A rozsdamentes acélélek nem korrodálódtak ugyan, de puhább anyaguk élezésekor könnyebben sérült. A nyilvánvaló hátrányok ellenére a brit Wilkinson Sword vállalat megkezdte a rozsdamentes acélpengék gyártását, és 1956-ban évi 2 millió darabbal indult harcba a Gillette 5 milliárdjával szemben. Az angol cég legjobb dobása volt, amikor az éleket politetrafluor-etilénnel vonta be, ezzel két-háromszorosára növelve élettartamukat. A termék valódi robbanást jelentett nemcsak Angliában, hanem az Egyesült Államokban is. A Wilkinson Sword azonban nem tudott felzárkózni a Gillette forgalmához, ezért amikor az 1963-ban beindította a bevonattal készült rozsdamentes pengék gyártását, egyszer és mindenkorra elhárult a cég monopolhelyzetét veszélyeztető akadály, és egyúttal ismét megerősítést nyert a King Camp Gillette találmányának életképességébe vetett bizalom.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!