A miniszterelnök-jelöltek és az ő ruháik

A közelgő választásokra tekintettel ellenállhatatlan vágyat érzünk végigturkálni a miniszterelnök-jelöltjeink jelenlegi, s esetenként korábbi gardróbjában. A jövőre nézve mi sem tudunk semmit újat, de az eddigi anyagok is megérnek egy misét, találhatunk pár érdekes ruhaneműt.

Orbán Viktor – az iskolás apuka

Régi motoros már, elvileg mindent tud a protokollról, eseményekről, dress code-ról. Mégis van a ködös múltban pár meredek divattörténeti húzása, melyet nehezen felejt el neki Debreczeni József. A Parlament protokoll osztályát sokszor nehéz helyzetbe hozó Orbán, azért szép lassan megszabadult a 499 forintos nyloningektől, és a gyerekeitől szünidőben kölcsönkért méregzöld Budmil táskát is elegánsabb aktatáskára cserélte. Persze a mai napig retteg tőle minden protokollos, mivel bármelyik pillanatban képes gumicsizmát húzni, vagy egy jókora parasztkolbásszal negligálni az öltönyét.

Vona Gábor – feketén fehéren

Sorban második legesélyesebb jelöltünk a radikális nemzeti vonal újdonsült képviselője. Sok helyen az új Orbánként aposztrofálják, legalább is, ha az öltözködését tekintjük, akkor hasonló pályán kezdett el mozogni. Össze-vissza. Rendszeresen fekete öltönyben fehér ingben jelenik meg, mely kiváló párost alkothatna, különösen egy nyakkendővel. Amit még véletlenül sem húzna, így legtöbbször leginkább egy márciusi ifjúra hasonlít, aki megfogadta, hogy nyakkendőt nem húz többet, mert érettségin is kiröhögték benne. Szóval divatos fekete zakó, fehér ing kiváló páros, még akkor is, ha a fotós úgy állítja be a képet, hogy azon ne egy pártelnök, hanem minimum egy Obersturmbannführer álljon vigyázban. De gondolhatunk a Magyar Gárda egyenruhájára is, mely szintén fekete fehér kombinációjával meglepően divatos, egyben energikus, férfias hatást kelt. Kérdés persze, hogyan áll ez egy szőke lányon, de minket nem kérdeztek róla. Tehát Vona inkább a morgós imidzset testesíti meg, de Demszky mosolya óta tudjuk jól: nincs röhejesebb annál, mint amikor egy politikus mosolyogni akar. A mellékelt képen Vona Gábort és nyakkendőjének ismerkedését láthatjuk.

Mesterházy Attila – D’Artagnan

Szegény D’Artagnan-nak annyi esélye van a miniszterelnökségre, mint ’90-ben az MSZP-nek választást nyerni. Mindenesetre a politikusok új generációját jelentő garnitúra egyik legjelentősebb, egyben pedig - kirívóan meglepő módon - szabadlábon lévő képviselője szinte mindig a legelegánsabb a társaságból. A Parlamentben természetesen teljes öltönyben, nyakkendőben lép a nyilvánosság elé, de a sajtótájékoztatók többségén is nyakkendőben tájékoztat. Hol vörösben, hol kékben, nyilván attól függően, hogy az Internacionálét kell énekelni, vagy az Örömódát hallgatni… Szerencsére, vagy a felesége, vagy a párt stylistja (csak van ilyen) tanácsolta neki, hogy szabaduljon meg a szakállától. Jól tette. Plusz 0.2 százalék.

Bokros Lajos – a vidéki matektanár

Bokros Lajos történelmi tettet hajtott végre ebben az állítólag végletekig megosztott országban: minden bérből és fizetésből élővel (értsd: nem igazgatósági tag, felügyelőbizottsági tag, BKV menedzser, politikus) megutáltatta magát. Bokros úr most politikailag ügyes húzásként a Kalapos Hölggyel állt össze egy előadás erejéig, amibe jelen állás szerint pár futottak még SZDSZ-es is bekerül. Erre mondjuk mi: Kedvencek temetője… Tehát, ha Bokros Lajos „az ország szerencséjére” miniszterelnök lesz, akkor barátkozzunk meg a harminc éve divatja múlt illetékes elvtárs zakókkal, kifakult barna és szürke nyakkendőkkel, ’86 mintájú bőrtáskával, illetve a mellzsebben hordott fésűvel. És a bajusszal…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!