Az idősebbek még emlékezhetnek a híradók képeire, ahogyan az orosz hadsereg nehéztüzérsége módszeresen lövi apró darabokra a csecsen fővárost. Az első és második csecsen háború brutalitása, a szemben álló felek kölcsönös kegyetlenkedései óriási szenvedést hoztak a térség civil lakosságának. Ez azonban a múlt (reméljük az is marad), Groznij, a háborús pusztítás kilencvenes évek jelképe mára igencsak megváltozott... De vajon mi köze a városnak Tatabányához?

Ezelőtt tíz évvel nem gondolta senki, hogy a romvárossá lőtt, és szellemvárossá váló Groznij új életre kell. Annak, hogy így lett, az azóta eltelt békésebb éveknek, és paradox módon a fegyvereknek köszönhető. A béke záloga ugyanis a csecsen elit és az oroszok kiegyezése, így Csecsenföld Oroszország része maradt, de nagyobb belső önállósággal. Az ország, vagy legalábbis Groznij fejlődik, ha nem is mindenhol, de a pusztítás helyét már látványosan átvette az újjáépítés. Sergej Krasnov felvételei.

Újépítésű mecset Groznij belvárosában.

Újjáépült sétány a városban. Akár még korzózni is lehetne rajta...

Oroszországban nagy hagyománya van az újságírók eltüntetésének. Ennek egyik eklatáns példája volt Anna Politkovszkaja újságírónő meggyilkolása. Az emlékmű előttük tiszteleg.

Hamisítatlan (poszt)szovjet ízlés szerint megalkotott szabadtéri óra. Már csak egy tank hiányzik mellőle és teljes lesz a kép.

A volga csomagtartójából előkerülő zöldség, a káosznak tűnő rendezettség, és a minden beszerezhető jópénzért érzés uralkodik az alábbi képen.

Ha csak egy finom meleg falatra vágyik...

A kereskedő mindenhol kereskedő marad. A pólók bármely náció tagját kielégítik. Van itt minden, ami egy ifjú fegyverrajongónak kellhet: MBD (Orosz Belügyi Alakulat), “Chechnya”, vagyis Csecsenföld, vagy épp Szpecnaz, orosz különleges erők pólója.

Itt bizony Gino is elégedett lehetne a biztonsággal. Emellett a biztonsági szervezetre sem lehetne egy rossz szava sem.

Futja már épület- és térvilágításra is. Tényleg béke van.

A Sunzha folyó partja. Van még munka bőven.

Szintén új építésű ortodox templom, háttérben az új városközpont.

A muszlim csecsenek ragaszkodnak a csadorhoz. Érdekes párhuzamosság, az itt élő oroszok természetesen nem hordják.

A Kadirov sugárút. Igen. Véletlenül Csecsenföld elnökét is pontosan így hívják, bár hivatalosan nyilván az elnök apjáról van elnevezve.

Az új városközpont. Mint látszik nem lenne a térség reménytelenül kilátástalan, csak rájuk férne még pár évtized béke.

Újabb muszlim nők. Érdekes kombó a napszemüveg-csador együttes.

A szocailista realizmussal átitatott csecsen hősök tere?

Akhmad Abdulkhamidovich Kadyrov, a jelenlegi elnök édesapjának emelt múzeum. Idősebbik Kadirov volt Csecsenföld főmuftija, előbb a függetlenség oldalán állt, majd kiábrándulva ebből, Moszkva kegyét kereste. Megtalálta. Akárcsak fia.

Apja fia, alább a múzeum.

Nem szeretnénk elvitatni a fejlődést a csecsenektől, ám az emlékművek, vagy épületek továbbra is erős posztszovjet hatásokat mutatnak...

...némileg keverve a tradícionális muszlim építkezéssel.

Persze a háborús nyomok eltűntetésének oroszlán része még hátra van.

Végül pár kép a közelmúltból:

Forgalomban...

Itt is úgy gondolták, hogy jó ötlet beszállni az internetbe.

Ahogy láthatjuk, szeretett Uniónk is betette már a lábát Csecsenföldre.

És hogy megválaszoljuk a bevezetőben feltett kérdésünk: Tatabánya az angol wikipedia szerint bizony Groznij testvérvárosa, ám ócska poén lenne részünkről felhozakodni a két város közti hasonlóságokkal, így nem is tesszük. Az információ azonban némi forráskritikával illethető, ugyanis sehol máshol nem sikerült rábukkanni megerősíteni ezt a hírt.

• érdekességek Groznij Oroszország

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!