Neil Barrett az angol divattervezők új, fiatal generációjához tartozik, sok társához hasonlóan ő is a londoni Royal College of Art-ban tanult, férfi divattervező szakon. Munkáival a kilencvenes évek elején tűnt fel, amikor a Gucci felfedezte. 1999 óta terelgeti saját márkáját.

Az angol stílus, illetve azon belül is a minimalista design és szabás mestere most sem hazudtolta meg önmagát. Ha a jól ismert macskakaja reklámszlogenjét hívnánk segítségül, mondhatnánk:

Csak semmi cicóóó.

Nincs is, így nem találhatunk semmi felesleges csapodárságot, burjánzást, bolondériát. Határok közt vagyunk, színek és formák határai közt, elvégre ilyen világot élünk.

Az ezredforduló bulija véget ért, nem jött el a világvége (hacsak nem a pénzügyi válság nem egy újszerű 2.0 özönvíz), az UFO-k sem rohangálnak D&G-ban (még ha úgy is tűnik néha). Lecsengtünk, le kell nyugodni, és divatos kifejezéssel élve: költséghatékonynak lenni.

Ez az, amit kifejez Neil Barrett kollekciója. Ezt persze olvashatjuk pozitívnak, de érezhetjük negatívumnak is. Elvégre nem elég, hogy a ködös Albion nem véletlenül ködös és esős, de még a minimalista posztnukleáris, világvége vidámságú tervezőiket is rászabadítják a világra.

Zakó, bőrnadrág, áttetsző, vékony selyempóló, vagy szintén bőrnadrág, combközépig érő gyapjúpóló, vékony, ujj nélküli selyempóló. Vadítóan hétköznapi, buliba sok, munkába rettenetesen kevés.

Az ujj nélküli darabok rendszeresen visszatérnek, melyek jóval katonásabb, férfiasabb darabok a kabátos szetteknél, lásd az alábbi kettőt:

White party:

...mert minden kollekcióba kell egy világító szekció a sznoboknak. Wájt parti 16 éveseknek, de érettségi után kínos felhúzni...

Az előző ellentéte. Itt már jóval több minden történik. A kikandikáló ing és selyempóló, mellénnyel vagy bőrkabáttal, az angliai nyárban kiváló, de a kontinentális partikon is megállja a helyét.

Katonás fegyelem:

Ha angliai uniformis akkor Burberrry. Ezt unhatta meg emberünk, mert a kollekciójába beletervezett egy-egy masszívan Burberry-re hajazó darabot. Persze erre mondhatja Barrett: Devonban is (itt született) így öltöznek. Bár, jobban végiggondolva, Nagy-Britanniában mindenki így öltözködik, aki nem visel egyenruhát. Roppant érdekes.

Ha még senki nem aludt el, jöjjön egy kis Barrett féle színorgia. Lilával. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a Fradi tábor nem tépi szét a boltokat a Barrett ruhákért (főleg, ha lenne szalonja Pesten), de a két alsót látva még a fővárosból is elmenekül. A lila nagy divat, de valaki elmondhatná már a tervezőknek, hogy más szín is van rajta, meg a feketén kívül. Egyébként remek összeállítások, a gyapjú és a selyem kombinálása idén Barrett védjegye.

Kabát front:

Ha Anglia akkor kabát, kabát hátán. Végeredményben mindegy, hogy tavaszi/nyári, vagy őszi/téli a kollekció, egy angol tervező nem alkothat kollekciót kabát nélkül. Kevés fontosabb ruhadarab van, így mi is kigyűjtöttük őket:

Ez volna hát Neil Barrett 2011-es tavaszi/nyári kollekciója, mely egy kicsit őszire sikeredett. Aki szereti a minimalista, klasszikusan angol divatot, az imádni fogja (pláne ha elmegy Londonba, Milánóba, vagy New York-ba megvenni), aki viszont inkább esküszik az olasz vagy franciák (az amerikaikat nem is említem, idén kissé tudathasadásuk van) szabászatra, az idén se kedveli meg az angol szabászatot.

• férfi kollekció 2011 Neil Barrett tavasz/nyár

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!