Tudod lehetne könnyű is. Lehetne habkönnyű velem, hiszen lehetnék én a tökéletesre szárított hajjal almáspitét sütő, 1000 wattos mosolyú nő életed színpadán, az, aki azt mondja, hogy igen drágám és aki olyan üzeneteket ír neked, hogy hiányzol, siess haza. Lehetnék én az, aki nem gondol túl, aki nem akar a megszokásból kiszakadni néha és az is, akit úgy mutatsz be anyádnak, hogy „megtaláltam, ő az.”

Nem mondom, hogy nem szeretnék ilyen lenni. Egy apró, de mostanra elhanyagolható részem szívdobogva várja a napot, amikor végre átalakulok és én leszek a hibátlannak tűnő lány a szomszédból. Az a barátnő, akit sosem hagynál el, aki mindig tudja, hogy mit mondjon, hogy megnyugtasson, aki mellett azt érzed, hogy minden napod nyugodt és kiegyensúlyozott és aki miatt sosem rendezed mély ráncokba a homlokod redőit.

Nem mondom, hogy nem szeretném, hogy te legyél nekem a móló, ahova mindig biztonsággal fekhetek ki, nem félve a vihartól, nem mondom, hogy nem akarom azt látni a szemedben, hogy tudod, minden megvan bennem, amit kerestél.

De tudod az élet talán nem ilyen egyszerű. Mert néha rendezetlen a szívem, és néha verejtékezve kelek fel, kihűlt helyed tapintva az ágyamban és félek, hogy nem jössz vissza te sem. Tudod jó lett volna, ha nem törnek össze előtted, ha nem kell darabról darabra újra összeraknom magam, mert a csontjaim nem minden helyen forrtak megfelelően össze. De a dolgok általában nem úgy történnek, ahogy elképzeltük őket. Valahol nyomot hagyott a múlt, és néha hiába takargatom a zúdódásokat, amik még mindig a lelkem díszítik.

Tudod, már nem szeretnék abból kiindulni, hogy te is csak megmelegedni fáradnál be a kapcsolatunk előszobájába, majd a torkod köszörülve sietnél el végül a másik irányba, miután rájöttél, hogy nem vagyok tökéletes.

Mert nem vagyok az. Rendezetlen a szívem, a véremben van, hogy túlanalizáljam a gondolataim, a sóhajod, de még a pillantásod is.

Igyekszem laza lenni és csak sodródni az árral, nem elsírni magam, ha egy elcsapott kutyát látok az út másik oldalán, igyekszem megkeményíteni a szívem, hogy illeszkedjek a normákhoz, igyekszem nem úgy nézni a nekem tetsző festményekre, hogy szinte beleolvadjak és próbálom nem túlzott megszállottsággal elmesélni a kedvenc filmem vagy könyvem sztoriját. Igyekszem úgy körbenézni egy új helyen, hogy ne azon agyaljak, hogy mikor érintheti újra a talpam az következőleg már ismerős köveket, igyekszem úgy csókolni, hogy ne adjam a lelkem egy apró darabkáját is bele, mintegy szuvenírként. Igyekszem nem túl szenvedélyes lenni, mert mindig rájövök, hogy a hűvösnek lenni kifizetődőbb.

• lélekhangok szerelem szív

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!