Elmélkedjünk!

Úgy tűnik manapság szinte senki nem értékeli sokra a magánéleti boldogságot, az őszinte szerelmet és motivációnk sincs arra, hogy tegyünk a boldogságért, a párkapcsolatért. Kétségtelen, hogy sokkal kevesebb erőfeszítéssel és sikertelen próbálkozással hamarabb jut el bárki munkahelyi sikerekhez, mint a magánéletihez. Arról nem is beszélve, hogy az idők változtával, mindannyiunknak lehetősége lett arra, hogy megismerkedjen a másik fél fő területeivel, s míg mi nők gyorsan beletanultunk a karrierépítésbe, Ti férfiak rendesen lemaradtatok a párkapcsolat építés, az intimitás területének felfedezésében.

Isten tudja miért, de ma ismerkedni sem könnyű. Mindenki zárkózott, félti magát, az érzéseit, a vagyonát, a karrierjét, fél a hosszútávú elköteleződéstől, a családalapítástól, amennyire vágyunk egymásra, ugyanannyira félünk is egymástól, az érzelmi kiszolgáltatottságtól. S bár nem szívesen írok le ilyesmit, de úgy látom, hogy a mai gazdasági helyzetben sokan inkább egy biztos munkahelyre vágynak, mintsem egy biztos kapcsolatra. Persze ezen nincs semmi csodálkozni való, hiszen aki ismeri Maslow motivációs piramisát, az tudja, hogy mindenki számára a faj- és önfentartó szükségletek kielégítése a legfontosabb, s csak utána jöhet minden más.

Sokan a szerencsére fogják a magánéleti sikereiket. Bizonyára ennek is szerepe van a párkapcsolatok létrejöttében, de meggyőződésem, hogy azok, akik tesznek a sikeres párkapcsolat megszerzéséért, azokra hamarabb talál a szerencse is.

Rengeteg oka van a párkapcsolati sikertelenségnek, s bátran mondhatom ennek okozói mindig önmagunk vagyunk. Ha az ember őszinte, legalább bevallja magának viselkedésbeli, lelki, anyagi és ki tudja még milyen problémáit, amelyek megakadályozzák abban, hogy párkapcsolatban éljen. A leggyakoribb kifogások, amiket a közvetlen környezetemben hallottam: "minden ismerősöm boldogtalan kapcsolatban él", "a párkapcsolatban élő barátaim állandóan veszekednek, különköltöznek, inkább egyedül élek, minthogy állandóan vitatkozzak valakivel", "nem tudok csajozni". (Kedves Uraim! Nem 30, 40 évesen kell megtanulni csajozni, de ha már így alakult, akkor nagyon aktívan gyakorolni kellene az ismerkedést, a csajozást, nem csak várni tétován a nagy Ő-re!) Aztán: "öntörvényű vagyok, engem úgysem visel el senki", "utálom a nőket, mind csak a pénzre hajt, kihasználnak, átvernek", "egy rossz házasságon már túl vagyok, több nem kell, úgysem tudnék eltartani még egy családot, inkább maradok egyedül".