Tavalyi nagy sikerű koncertje után ismét Budapesten járt a két Oscar-díjas zeneszerző. Hans Zimmerről nehéz újat írni, hisz mindenki ismeri munkásságát, díjait és életművét, de mégis szinte vágyat érez az ember azután, hogy megossza az élményt egy ilyen fenomenális koncert után.
A produkció felépítésében nagyon hasonló volt a tavalyihoz, életművének ikonikus darabjai szóltak néhány kisebb változtatással. A szóltak szó csupa nagy betűvel értendő, látványtechnika, hangzás, és a kötések tökéletes összhangja valósággal megbabonázta a közönséget. Először felcsendültek a Gladiátor dallamai, majd jött a Karib-tenger kalózainak zenéje, a Top Gun, a Sötét Lovag, a Düne és lehetne még sorolni.. Volt egy pontja a koncertnek mikor már csak onnan vettem észre zenéjének szinte tökéletes szórakoztató erejét, hogy belém hasított a felismerés, hogy szinte teljes mértékben kikapcsolt az agyam, gondolataim eltűntek és csak a muzsika töltött ki mindent.
A mester mosolyogva és látszólag minden nyomástól függetlenedve a maga „laza” stílusában vezette le a koncertet. Minden mű előtt egy rövid, de általában vicces történetet elmesélve a zene keletkezésének körülményeiről. Külön szimpátiát ébresztett a közönségben, hogy a zene keletkezéséről szóló sztori végén megköszönte egy-egy zenésznek a munkáját, ami számomra tükrözi a zene és kollégáival szembeni alázatát.
A dallamok és a látvány olyan szimbiózisban voltak, amire nehezen lehet szavakat találni, a koncert végéig olyan kölcsönhatást képeztek, ami a művészet legmagasabb fokát tükrözi. A látványtechnikát még fokozták a táncosok és a semmiből megjelenő légtornászok, akiknek a megjelenésénél szinte cirkuszba érezhette magát a közönség, várva mit tartogathat még számára a koncert. Zseniális az, hogy Hans Zimmer mindvégig fenn tudta tartani ezt az érzést a közönségben, még a zárásnál is, ahol az Oroszlánkirály bukkant fel mindenki meglepetésére.
Talán nem hangzik túlzóan, hogy a nézők számára privilégium volt élőben is hallani Hans Zimmert, aki energikusságával és fantasztikus karizmájával bele tudott csempészni egy kis nyugalmat és önfeledt boldogságot a közönség lelkébe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez