Hozzámentem a …

Pár évvel ezelőtt egy nyaraláson a medence mellett olvasgattam a nyugágyamban, a párom pedig elment innivalót hozni s közben nézelődött a vendégek között. Van két magyar rajtunk kívül itt a strandon, két lány – mondta, amikor visszaérkezett két koktéllal a kezében. Ahogy a beszélgetésből kivettem, régóta ismerik egymást, korábban egy helyen dolgoztak, most az egyikük vendég, a másik pedig az italokat szolgálja fel. Azt nem hallottam, hogy mikor és hol dolgoztak együtt, mert csak néhány részletet sikerült elcsípnem a beszélgetésből, na meg a lényeget. – mondta büszkén a párom. És mi volt a lényeg? – kérdeztem vissza. Ahogy elmentem mellettük kezemben a két koktéllal, a nyugágyon fekvő lány azt mondta a másiknak: "Hozzámentem a…" - mondta a párom. A kihez? – kérdeztem kíváncsian. Nem az a lényeg, hogy kihez, hanem, hogy ő hozzáment valakihez, aki most elhozta nyaralni, míg a másik lány felszolgálóként dolgozik. EZ a lényeg, a lényeges különbség a két nő között – nyugtázta a párom.

Elgondolkodtam magamban. Valóban ez különböztet meg minket másoktól? Ma a nők pénzéhsége miatt meglehetősen rossz csengése van egy olyan párkapcsolatnak, ahol a férfi tehetősebb, a nő pedig átlagkeresetet visz haza a munkahelyről vagy háztartásbeli. Szerintem valahol ez a dolgok rendje. Ha mindketten dolgoznak és a nő, még ha keres is annyi pénzt, hogy eltartsa magát, egy kicsit, egészséges mértékben kiszolgáltatja magát a férfinak. Hiszen előbb-utóbb bővül a család, egy-két gyerek eltartása már nem könnyű feladat, meglehetősen kevés nő képes arra, hogy még ehhez is elegendő pénzt keressen. S hogy véleményem szerint miért nem felháborító, vagy inkább egészséges, hogy egyes esetekben a nő kissé ki legyen szolgáltatva? Nos, minket nőket egyáltalán nem kell félteni. Akadnak nők, akik egyszerűen nem bírnak magukkal, akik úgy érzik, hogy bármit megtehetnek, ha náluk van a hatalom. Nem csak az a verzió létezik, hogy a nő keres több pénzt, mint a férfi, aki meg csak lustálkodik, esetleg csajozik is és aranyéletet él a nő pénzén. Léteznek ugyanis olyan nők is, akik abban a pillanatban, hogy kezükben érzik az irányítást egy pillanat alatt elsárkányosodnak, rabszolgává teszik a férfit, parancsolgatnak neki, megalázzák.

Tudom jól, a férfiak is hajlamosak ilyesféle viselkedésre, de mintha hamarabb visszatalálnának a normális életvitelhez (persze akadnak kivételek) mint az utatvesztett nők. Először döbbenten hallgattam egy taxistól, hogy bizony vannak férfiak, akiket ver a feleségük. Azt már el hinni sem akartam, hogy ez nem annyira ritka eset, mint amilyennek számomra hangzott.

Mi nők elképesztő agresszivitásra vagyunk képesek, a férfiak sokszor a közelünkbe sem érnek, bárhogy erőlködnek. Ha egy nő erőszakos, véghez akar vinni valamit, esetleg bosszút akar állni vagy egyáltalán bármiféle hatalmat érez a kezében, számító kegyetlenségre is képes. Ezzel nem szeretnék általánosítani, csak azt mondom, hogy nem is olyan biztos, hogy nagy baj az, hogy ha kialakul egyfajta, jó értelemben vett kiszolgáltatottság és a férfi megkapja a neki járó vezető családfői szerepet. Mi nők pedig megmaradunk nőnek, s továbbra is fontos lehet számunkra a biztonság, az erős férfi közelsége s még az is jó érzés, hogy eldicsekedhetünk bárhol azzal, hogy: "Hozzámentem a …"