Balatonalmádiban, a Magyar Úszószövetség edzőtáborában értük utol hazánk egyik leggyorsabb kétéltű emberét. Kis Gergő a július 24-i kiutazás előtt korábbi olimpiai emlékeiről és londoni terveiről is mesélt.
Száraz őszinteséggel
Balatonalmádiban, a Magyar Úszószövetség edzőtáborában értük utol hazánk egyik leggyorsabb kétéltű emberét.
Kis Gergő a július 24-i kiutazás előtt korábbi olimpiai emlékeiről és londoni terveiről is mesélt.
Hogy zárult a felkészülés? Jól, de már nagyon várom a környezetváltozást, és hogy megérkezzünk Londonba. A felkészülés utolsó szakasza mindig arról szól, hogy az edző kimozdítson a rutinból, így minden alkalommal mást kell csinálni a medencében. Ez szörnyen fárasztó, de már nincs sok hátra. 23-án kettőt, 24-én reggel pedig még egyet edzünk és utána indulunk a reptérre. Milyen számokban indulsz? 1500 és 400 méteren valamint két váltóban úszom gyorsat. Július 28-án lesz a 400 méter, 29-én a 4-szer 100-as váltó, 31-én a 4-szer 200-as váltó, augusztus 3-án pedig az 1500 méter. A 2009-es római világbajnokság után azt nyilatkoztad, hogy azért úszol néha 1500-at, hogy kondiban maradj. Jól belejöttél, mert az utóbbi világversenyeken rendre dobogóra úsztál, az olimpián pedig a 32 fős magyar úszócsapatból Gyurta Gergő mellett csak te úszod ezt a hosszt. Mire számítsunk tőled ezen a távon? Izgalomra. (Nevet.) A nézők sokszor unalmasnak tartják a hosszabb távokat, és szívesebben nézik a 20-25 másodperces futamokat, ahol 50 méter után ujjhegynyi különbségek döntenek. Pedig az 1500 is tartogat valódi izgalmakat. Az utolsó 5-600 méteren derül ki igazán, hogy ki mit tud a medencében. Sokszor hallom, hogy az úszás unalmas sport, meg hogy azért nem jut oda annyi támogatás, mert nem nézőbarát. Kérem, ilyen alapon a kézilabda is unalmas, végül is csak pattogtatják a labdát. Mikor jön el az a pont egy úszó életében, amikor el kell dönteni, hogy mire specializálódik? 15-16 éves korig általában minden úszásnemet kell tudni közepes szintig, én ekkor kezdtem el vegyest úszni, és gondolkozni azon, hogy akarok-e valamiben nagyot durrantani, vagy megelégszem azzal, hogy mindig az ötödik, hatodik hely környékén végzek. És mikor jön el az a pillanat egy olimpikon programjában, amikor végre felszabadulhat a teher alól és egy kicsit élvezheti, hogy ott van a világ legnagyobb sporteseményén? Hivatalosan a szabadidős tevékenységünknek városnézésből kéne állni, de természetesen mindig akad egy helyi szórakozóhely, amely elvállalja, hogy rendez pár „zártkörű” bulit az olimpikonoknak. Pekingben sikerült bejutnunk az egyik ilyen partira, ahol aztán együtt mulattam Nadallal és egy csomó olyan sportolóval, akivel semmilyen más világversenyen nem futnék össze. Ilyenkor megy a haverkodás a különböző nemzetek és a különböző sportágak között. Ez is egyike azon nagy olimpiai pillanatoknak. |
Amúgy bulizós típus vagy? Nem kifejezetten. Maximum két-három alkalommal fordul elő évente, hogy fejembe száll az alkohol. És ebben már benne van a szilveszter is? A szilveszteri kötelező bulizást ki nem állhatom. Általában követem a barátaim, de már fél egykor rágom a fülüket, hogy indulni kéne haza. Milyen élményeid vannak az eddigi két olimpiai megnyitódról? Úszó vagyok, úgyhogy nem sok. Mivel velünk kezdődik a program, előző este mi nem vonulhatunk fel a zászlónk alatt, ilyenkor már a pihenésé a főszerep. Pekingben azért a szálló ablakából meglestük a tűzijátékot! Azt mondod, hogy nem fogunk egy úszót sem látni a megnyitón? Három típusa létezik az olimpikonoknak: aki kijutni szeretne és akkor is elengedik a megnyitóra, ha másnap rajthoz kell állnia (ez voltam Athénban), aki döntőbe vágyik (ezt éreztem Pekingben) és aki érmet akar szerezni… Nyilván ez utóbbi kategóriába sorolod londoni önmagad. Mi másért csinálná az ember ennyi éven át, ilyen kevés támogatás mellett, ennyire tisztán. Hogy érted, hogy ennyire tisztán? A foci címén folytatott legális emberkereskedelem az egyetlen sport ma Magyarországon, ahol annyit kapnak a játékosok, amiből megteremthetők lennének mindazok a feltételek, amelyek a megélhetés mellett a profi szintű edzésmunkához is szükségesek. Egyéb sportágakban akadnak olyanok, akik benyitnak néhány kiskapun, amelyen nyilván nem kéne, amennyiben minden adott lenne. Furcsa véletlen, hogy Peking felé Kővágó Zoli és Fazekas Róbert atléták között ültem a repülőn. Sajnálom, hogy Robi ezúttal nem lehet ott a magyar olimpiai keretben. Ugyanakkor azt is sajnálom, hogy az úszóink úgy ugranak majd vízbe, hogy az elmúlt négy évben a töredékét kapták azoknak a lehetőségeknek, amivel a világ élmezőnye alanyi jogon rendelkezik. Te milyen támogatásban részesültél a felkészülés során? Hetente két masszázst és havonta 35.000 forint értékben táplálék kiegészítőt kapok az egyesületemtől Ajkán. Szerencsére a város önkormányzata és Schwartz Béla polgármester elkötelezte magát az úszósport mellett, így az edzés feltételei adottak. Személyesen sokat köszönhetek Nagy Zoltánnak (Kontex Kft.), valamint a Danubius Hotels szállodaláncnak, amely éves reklámszerződést kötött velem. Azt talán hozzá sem kell tennem, hogy sem menedzser, sem szakmai stáb nem áll mögöttem. Mit gondolsz az Innoé Design dizájnerei, Mohai Kinga és Csergő Noémi által tervezett magyar formaruháról? Remélem nem fog esni! (Nevet.) De valószínűleg a szett többi darabját is csak arra a két eseményre fogjuk fölvenni egész életünkben. Ezzel ellentétben a pekingi szürke öltönyt a mai napig tudom hordani. Mi mást szoktál viselni a hétköznapokban? Van kedvenc stílusod? Mindig találok segítséget a vásárláshoz, mert én magam nem vagyok egy nagy stylist. De talán érthető, hogy nem sok energiát fordítottam a stílusérzékem fejlesztésére vagy arra, hogy elkötelezzem magam a divat iránt, hiszen bármit is veszek föl reggel, az 5:42-re lekerül rólam. Ez van. Az úszó ruhatárában az úszónadrág az alap ruhadarab. Mi az, ami az úszónadrágodon kívül nem hiányozhat a poggyászodból? Az iPadem. Mivel kényezteted majd magad London után? Eredménytől függetlenül a pihenés és az alvás az első a listámon, de bízom benne, hogy lesz miért megjutalmaznom magam egy tájékozódó hegyi túrázással vagy egy bungee jumpinggal. Mindkettő régi álmom. Betük: Buglya Gergely Fotó: Danubius Hotels |
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez