Ristrettót, majd limonádét rendelt és kirándulni vitt, a divat világába. Persze csak verbálisan, de annyira lelkesen és örömmel beszélt szakmájáról, hogy csak úgy repültek a percek.
A JOGI EGYETEMTŐL A STÍLUSTANÁCSADÁSIG
Találkozott Pierre Cardinnal és tudta, a divat meghatározó pont lesz az életében
A gimnázium után, bár nagyon unszolt a család, hogy azonnal tanuljak tovább, kicsit pihenni szerettem volna. Budapesten megnyílt a Pierre Cardin üzlet, ahova felvettek eladónak, aztán rájöttek, hogy valamennyire konyítok a divathoz, így tanácsadó lettem, mintegy 19 évesen. Persze aztán elvégeztem a jogi egyetemet, 1 év katonasággal vegyítve. 1987-1988-ban beindult a divatélet Budapesten, S. Hegyi Luciával, Kovács Andorral és Kalotaszegi Andrissal együtt nekiálltunk tervezgetni. Persze, a bolti tapasztalatom után nem hagytam annyiba az ügyet, és még az egyetem alatt elkezdtem rajzokat küldeni Ausztriába, próba, szerencse alapon. Akkoriban ugye nem röpködtek a fiatalok egyik városból a másikba tanulás, vagy akár munka miatt, de visszaírtak, hogy szívesen dolgoznának velem, s végül beajánlottak egy német-magyar céghez, mely Budapesten nyitott boltot. Először művészeti igazgató, majd ügyvezető lettem. Velük együtt hoztam be a Hugo Boss márkát, ami körülbelül olyan szenzáció volt, mintha most egy Maserati szalon nyílna az Andrássy úton.
A Bossos idők után leváltam a társakról, sok volt a kavarodás, de végül saját üzletet, márkanevet és tanácsadócéget alapítottam. Elkezdtem könyveket is írni a nagyközönség számára. 2000 ben jelent meg az első a férfiak stílusáról, ezt a női követte két évvel később, majd Summum Bonum címmel a világ építészetéről állítottam össze egy albumot 2009-ben, 2010 ben a férfiak viselkedése következett. Gentleman Codex címmel, tavaly pedig két kötetben megjelent a Gentleman’s Style Book, a jól öltözött Úriember cimű munkám. Természetesen most is forgalmazok több márkát, és van egy saját is. Amit most viselek, az is saját, Schiffer Upper Class egy Róma melletti tradicionális kézi céggel kooperálok. A tanácsadást is nagyon kedvelem mindemellett. Igazán akkor vagyok elememben, ha tervezhetek vagy ha átadhatom a tudásomat.
Kiket lát el divattanácsokkal? Civileket, celebeket…?
Két lehetőség van. Vannak nagy cégek, ahova kvázi workshopként kérnek tőlem előadásokat, akár több száz főnek is. Van olyan vállalat, akiknek én írtam a „company dress code”-ot, azaz a kis útmutatást, hogy miben illik dolgozni járni. Az izgalmasabb verzió, mikor magánszemélyek keresnek meg, hogy „találjam ki őket”, mert valamiért nem elégedettek magukkal. Vannak, akik sok pénzt költenek ruházkodásra, de semmi jó nem sül ki belőle.
Hogyan képzeljünk el egy „szeánszot”? Vannak szabályok, alapelvek?
Nekem van egy elméletem, miszerint létezik az esztétikai profizmus.
Ez összefoglalja, hogy az egyén profi módon fel tudja építeni a környezete, és saját maga esztétikáját. Közhelynek tűnhet, de ez egy önismereti folyamattal kezdődik. Kettős dolog az esztétika: ütközik az indivídum, az elvárásokkal. A világ azt üzeni, légy egyéniség, légy más, mégis vannak elvárások, amiknek jó, ha megfelelünk. Ismerni kell a testünket, hogy mit mutatunk meg magunkból, mikor, mit veszünk fel. Összhangba kell hozni a két tényezőt. Pont ezért nem hiszek ebben az egész „stylist” dologban.
Nagyon sok mindenben különbözik az Ön munkája egy stylist munkájától?
Össze sem hasonlítható. Az egy ad-hoc dolog, mennek, felöltöztetik az illetőt egy alkalomra, fotózásra, anélkül, hogy tudnák, jól érzi-e magát a ruhában. Meg kell ismerni azt, akit öltöztetsz!
Sok időt tölt a kuncsaftokkal, vagy hogy sikerül belelátni az életükbe?
Beszélgetéssel, sok kérdéssel. Még olyanokkal is bombázom őket, ami elsőre nem tűnik létfontosságúnak. Sokat utazik-e? Át szokott-e öltözni napközben? Szeret rétegesen öltözködni? Mennyi időt szán a készülődésre? Milyen gyakran jár fodrászhoz? Milyen illatszereket kedvel?
Hogy jut el valaki Önhöz? Saját megfontolásból akar egyéni stílust?
Ez egy nagyon intim dolog. Nagy elszántság kell ahhoz, hogy valaki el merjen menni egy számára idegen férfihez azért, hogy javítson, korrigáljon a stílusán, vagy teljes egészében kialakítsa azt. Ha felismeri, hogy valami nincs rendben a kinézetével (és ez tényleg így van), az már fél siker. Megnyílni sokszor nagyon nehéz, de igyekszem kialakítani egy kellemes légkört. Sokszor persze az ügyfeleimet a párjaik küldik.
Pénz kérdése a stílusos megjelenés?
Nem. Mondok egy példát. Itt van a Zara. Náluk többet aligha tett egy cég is a divatért az elmúlt időkben. Zseniálisak, ezt komolyan mondom. Megfizethető, és elképesztően jó ruhákat kínálnak. Múltkor az egyik barátom felesége „elvitt” magával vásárolni, mert tudja, hogy nem csak véleményem van, de kitartó vagyok, nem úgy, mint a férfiak többsége. Bementünk a Zarába, és ámultam-bámultam, hogy mennyire csinos ruhákat árulnak. Hozzá kell tennem, hogy a női szekció sokkal jobb, mint a férfi. Az az üzletpoltikáljuk, hogy ami menő a piacon, az mind legyen megtalálható náluk. Jól csinálják. Mindenki ismer egyébként olyan embereket, akik rengeteget költenek ruhára, de valahogy mégsem jön át a jó stílus, a személyiség. Ők hordják a ruhát. Aki stílusos, lehet fele annyit sem költ, viszont viseli azt.
A stílus tanulható?
Egy pontig mindenképp. Mondok egy példát: egy férfi elmegy este egy klubba sötét öltönyben és ingben. Van, aki érzi, meddig lehet kigombolni az inget, valaki nem. Apró dolgok ezek, de fontosak. Vagy nőknél a szoknyahossz: nem az a kérdés, hogy jó-e a lábam, hanem az, hogy mennyit szeretnék belőle megmutatni! Ez intelligencia kérdése is. Ahogy Coco Chanel mondta, az öltözködésnek a gondolatainkhoz van a legtöbb köze.
KEDVENCEKRŐL, ÉRDEKESSÉGEKRŐL
Melyik a kedvenc márkája?
Giorgio Armani munkássága előtt meghajolok. Tom Ford polgárpukkasztó, pimasz stílusát, és azt, hogy tökéletesen egyensúlyozik az obszcén és a cool között, egyszerűen imádom.
Gianfranco Ferré, a Gucci és Ralph Lauren Purple Label vonala is kedvencek közé tartoznak. Saját viseletre a klasszikus férfi vonalakat többre tartom, mint az állandóan változó és trend követő divat márkákat, így Attolini, Kiton, Rubinacci , Corneliani , Zegna és Barba a kedvenceim, Loro Piana és Malo valamint Cucinelli casual darabjai mellett. Legtöbbet a saját magam által tervezett darabokat viselem, amely hagyományosan elkészített, méretre igazított ruha. Ez egy olyan stílus amely nekem – és remélhetően másoknak is - örömet szerez.
Cipő?
Louboutin, és Sergio Rossi cipői kimagaslóan jók , de a divatházak darabjai is figyelemreméltóak, így például a Dior, Tom Ford vagy YSL cipői. Ma nagyon nehéz a legjobbról, vagy a kedvencről beszélni, hiszen minden jelentős cég szorosan követi a trendeket. Férficipőket tekintve John Lobb, Gucci és a Zegna Couture darabok valamint barátom Vass László cipői, a kedvenceim.. Casual cipő nálam a Tod’s és a Hogan valamint a Pollini félmagas darabjai.
Vass László azon kevés magyarok egyike, akik nemzetközileg is maradandót alkottak divat témában. Tud még hozzá hasonlót említeni?
A Hermés „H” betűjét egy Károlyi grófnő rajzolta meg, sőt, aztán ő tervezte az első Hermés szoknyát is. Calvin Klein gyökerei is hazánkból erednek. Nino Cerrutinak és Donna Karannak is tervezett egy Francer István nevű divattervező. Mi, magyarok sok művészeti ágazatban, és tudományban nagyok vagyunk, de sajnos a divat nem tartozik ide. Még. Pedig vallom, hogy a divat kultúránk része.
Kedvenc korszaka a divattörténet alatt?
Férfiben 1925-1940-ig, nőiben pedig a kilencvenes évek Armani-ja. Olyan egyedi vonalvezetést hozott be, ami addig teljesen ismeretlen volt.
Kik azok a divattervezők, akikkel személyesen is találkozott?
Giorgio Armani, aki egy öltönyömet dedikálta is a címkéjénél. Gianfranco Ferré , Yves Saint Laurent, Pierre Cardin, Tom Ford, Karl Lagerfeld, Nino Cerruti, Hubert de Givenchy, Heidi Slimane és Marc Bohan a Dior egykori tervezői.
Vannak kedvenc stílusikonjai?
Unalmas leszek, de Grace Kelly ilyen. Mireille Mathieu, Sophia Loren, vagy Julianne Moore, Michelle Pheiffer is ikon. Monica Bellucci nagyon szép, de nem ikonikus nekem. Scarlett Johannsont kifejezetten nem bírom például. Angelina Joliet, ma szeretni kell, nekem mégsem jön be … Férfiak közül Cary Grant, Gianni Agnelli, Pierce Brosnan, de neki inkább a karaktereinek a stílusa tetszik,például a Thomas Crown filmben. Clooney stílusa is követésre méltó, számomra, mint általában a negyven pluszos férfiaknak, ő ma egy igazi ikon. Michael Douglas is felejthetetlen a Tőzsdecápákban. Manapság a férfiak között nincsenek igazi ikonok, mert forgatás után felveszik az unalmas tréningruhát, és oda a varázs. Cary Grant mondta egyszer, hogy a legnehezebb dolog az életben egyfolytában Cary Grantnek lenni. Ő mindig ugyan olyan elegáns volt, szóval ez érthető.
Pákozdi Nóra
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez