A szakítás és/vagy válás az egyik legmegrázóbb élmény, amellyel az ember élete során szembesül, hasonló gyászfolyamatot jelent, mint szeretteink elvesztése. A csoportos feldolgozás a szakirodalom szerint is nagyon sokat tud segíteni, Magyarországon nagyon kevés támogató csoport foglalkozik specifikusan a szakítás témájával. Két szakember ezért hozta létre az “Élet a szakítás után” 10 alkalmas támogató csoportfolyamatot, amely legközelebb február 13-án indul.
A szakításról számokban
Egy egyesült államokbeli kutatás szerint amikor egy pár két éve él együtt, akkor még mindig csak 50% az esélye, hogy össze fognak házasodni, ahogyan 50% esély van arra is, hogy kapcsolatuk szakítással végződik majd. A kutatások szerint a nyugati országokban az egyének több mint 85%-a éli meg élete során legalább egy szerelmi kapcsolat felbomlását , a házasságoknak pedig országtól függően 30-50%-a válással végződik.1 Több kutatásból egybehangzóan azt az eredményt olvashatjuk ki, hogy a szakítások és válások nagyobb százalékát kezdeményezik nők.
A szakítás mint gyász
A szakítás és/vagy válás az egyik legtraumatikusabb élmény, amellyel az ember élete során szembesül. A szakítás ugyanúgy veszteség, mint egy haláleset, ezért hasonlóan gyászolhatjuk párkapcsolatunk elvesztését, mint elhunyt szeretteinket. Egy nemrég szakított vagy elvált alanyokkal készített kutatás válaszadóinak 96%-a érzelmi szenvedésről (pl. harag, depresszió, szorongás), 93%-a pedig fizikai tünetekről (pl. hányinger, alváscsökkenés, pánikrohamok, evészavarok) is beszámolt. Olyan konkrét érzelmek, mint az elutasítás fájdalma ugyanazon agyi régiókat aktiválják, amit a fizikai fájdalom is.
Mennyi ideig tart feldolgozni egy szakítást?
Nem minden kapcsolat elgyászolása tart ugyanannyi ideig. A feldolgozás idejét jelentősen befolyásolja, hogy a felek élete mennyi ideig és milyen szinten kapcsolódott össze (pl. közös lakás, háziállat stb.), és mennyire komolyan terveztek egymással (pl. gyermekvállalási tervek, eljegyzés stb.). Az érzékelt szenvedés mértéke és a feldolgozás ideje is kisebb volt a szakítást kezdeményezőknél. Egy kutatás szerint nagyobb és hosszabb szenvedéssel és szomorúsággal jár az, ha az exszel tartjuk a kapcsolatot. Az is számít, hogy lehetett-e előre látni a szakítást — ha már voltak erre utaló a jelek, a gyászfolyamat valójában már a szakítás előtt meg tud indulni. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy azok az egyének, akik értették, miért ért véget az előző kapcsolatuk, több pozitívumról számoltak a gyász időszakában (pl. kevesebb önvád), majd későbbi kapcsolataikban (pl. nagyobb kapcsolati elégedettség).
Hogyan lehet túljutni a szakítás gyászán?
A gyászban való legnagyobb segítséget a társas támogatás jelenti, azaz a minket körülvevő szociális háló, a szeretteink, barátaink támogatása ebben a nehéz időszakban. Emellett segíthetnek önkifejezési módszerek alkalmazása (pl. alkotás, zene, tánc stb.) és a figyelem elterelése más tevékenységekkel, mindfulness gyakorlatok. A kutatások szerint egy új romantikus kapcsolat is elősegítheti a felépülési folyamatot, itt ugyanakkor érdemes reflektálni saját motivációnkra, és transzparens módon kommunikálni az új partnerrel.
Miért érdemes csoportban dolgozni a szakítással?
Barátainktól, családtagjainktól gyakran azt a visszajelzést kapjuk vagy éljük meg, hogy már nem szeretnének a szakításunkról beszélni, “túl kellene már lenni rajta”. Ugyanakkor nem mindenkinek ugyanannyira egyszerű lezárni magában egy szerelmet. Sokszor nehéz rálátni, nekünk milyen részünk volt a kapcsolat zátonyra futásában, illetve arra, mit tanultunk, mit kaptunk a kapcsolattól. Emellett, ha nincs körülöttünk olyan, aki hasonló veszteségen megy keresztül, fájdalmunkkal nagyon egyedül érezhetjük magunkat.
Ezért hozta létre Puskás Brigitta (viselkedéselemző, coach, gyásztanácsadó, gyászcsoportvezető) és Pócsik Krisztina (gyógypedagógus, coach, gyászcsoportvezető) az “Élet a szakítás után” című 10 alkalmas támogató csoport koncepcióját. A két szakember több éve vezet közösen gyászfeldolgozó csoportokat, az ötlet is az itt tapasztalt élmények hatására fogalmazódott meg bennük. “Sokat beszélgettünk arról, a haláleseteken kívül is mennyiféle gyász létezik, és hogy milyen kevés csoportos lehetőség létezik specifikusan olyanoknak, akik nemrég szakítottak. Válásra sok csoport létezik, ugyanakkor a statisztikák szerint több szakítás történik, mint válás, főleg a fiatalabb korosztályban” - mondja Brigitta.
Számos kutatás kimutatta már, hogy a rövid csoportterápiák vagy támogató csoportok pozitívan befolyásolják a szakításból való felépülés sikerességét, csökkentik a szakítás fájdalmát10. “Az a tapasztalatunk, hogy könnyebben feldolgozható a veszteség, ha sorstársakkal oszthatjuk meg érzelmeinket. Megkönnyebbülést hozhat számunkra, ha azt tapasztaljuk, nem vagyunk egyedül, mások történetén keresztül pedig jobban ráláthatunk saját veszteségünkre. A csoportban megértik azt, amire a környezetünk, ismerőseink értetlenül, vagy tehetetlenül reagálnak” - állítják a csoportvezetők.
Egyéni vagy csoportos feldolgozás?
Természetesen egyénileg is lehet és érdemes segítő szakemberhez fordulni. Brigitta és Krisztina egyéniben is dolgoznak frissen szakított kliensekkel is. “Az a különbség, hogy csoportban mások példáján keresztül is láthatjuk a továbblépés lehetőségeit. Megélhetjük, hogy tudunk segíteni, és mi magunk is el tudjuk fogadni a segítséget. A csoport tagjai egymást támogatva keresik a továbblépés lehetőségeit, és tanulnak egymástól” - mondja Brigitta. “A támogató csoport többek között abban különbözik a csoportterápiától, hogy nem dolgozunk projekciókkal, áttétellel, és a tagok közötti kapcsolatoknak sincs önismereti olvasata, a tagok előtt nem tiltott a csoporton kívüli kommunikáció lehetősége. A csoporttagok egy idő után nagyon közel kerülnek egymáshoz érzelmileg, felhívják egymást, ha baj van, és sokszor a csoportok után is rendszeresen találkoznak.”
Mire számíthat, aki szakításfeldolgozó csoportba megy?
“Nem voltak kifejezett elvárásaim, hirtelen hoztam meg a döntést, még elég friss volt a szakításom. Arra vágytam, hogy egy olyan támogató közösségben legyek, ahol együttműködve, egymást meghallgatva tudunk segíteni a másikon, ítélkezés nélkül”- írta egy korábbi résztvevő.
A csoportalkalmakra hetente kerül sor, egy alkalom 2 órás, témája pedig mindig más, egy előre kidolgozott tematika mentén. “Az első fél órában mindenki elmondja, mi történt vele az előző hét óta, beszámol a releváns változásokról, haladásról, örömökről és bánatokról” - mondja Brigitta. A kezdőkör fontosságáról egy korábbi résztvevő is írt: “Mások történetét hallgatva picit mindig elfeledkeztem a saját életemről, és sokszor azon kaptam magam a hétköznapokban, hogy azon gondolkodom, vajon kivel mi lehet.”. A kezdőkör után mindig az adott hét témájával dolgozik a csoport. “Ilyen téma például a szociális hálónk, a kapcsolat menete, harag, a bűntudat, a következő párkapcsolatunk stb. - fejti ki Brigitta. “Van, hogy alkotási feladattal kezdünk, van, hogy csak körbemegyünk egy kérdéssel, az is elképzelhető, hogy párban dolgozzunk, vagy hogy valamilyen edukációs tartalomról tartunk egy rövid bevezetőt.”
A tematika összeállításához Brigitta és Krisztina számos tudományos kutatás eredményeit felhasználta: “Van egy pszichoedukációs része is, ahol beszélünk például a kötődéselméletről, illetve a párkapcsolati gyász fázisairól. A tematikának van egy bizonyos íve: először a jelennel, a gyász “tüneteivel” foglalkozunk, majd hátrébb lépünk, megpróbáljuk megérteni a kapcsolatban történteket, a szakításhoz vezető lépcsőket, végül pedig elkezdünk a kapcsolattól való búcsúról, majd a jövőről beszélni, célokat kitűzni.”
Hova lehet eljutni egy 10 alkalmas csoportfolyamat végére?
A cél, hogy a folyamat végére a résztvevők jobb rálátást kapjanak kapcsolatukra, szakításukra, ezek tanulságaira, saját szerepükre. A különböző gyakorlatokon, témafelvetéseken keresztül sokat tanulhatnak magukról és egymásról, kibékülhetnek a helyzettel, és elkezdhetnek a jövőre fókuszálni.
“Egy olyan köteléket alakított ez ki köztünk, amit van, hogy az ember a saját barátaival nem élhet meg- mert teljesen "meztelenül" érkeztünk és töltöttük el azt a két órát, nem volt ítélkezés, csak támogatás. Még akkor is teljesen feltöltődve jöttem ki a teremből az alkalmak végén, mikor úgy érkeztem oda, hogy borúsan láttam a világot. Nagyon jó élmény volt” - írja az egyik korábbi résztvevő.
Hogy lehet részt venni az “Élet a szakítás után” csoportokon?
A következő “Élet a szakítás után” csoport február 13-án, kedden indul 18:00-kor a II. kerületben. Ennek a leírását és a jelentkezés linkjét a Facebook-eseményben lehet megtalálni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez